Itt van ez az eredetileg nemes tartalmú, oly sokszor emlegetett, oly sokszor piedesztálra emelt, de legalább annyiszor meggyalázott szó, amely az állati léten való felülemelkedést hirdeti, célozza meg: a jobbik énünket csillogtatná meg, emelné a magasba – ha nem kopna el a sokszori hamis használattól, ha sokakban nem váltana ki már inkább ellenérzést a fogalommal való sokszori visszaélés miatt. Szlovákiai magyar körökben is boldog-boldogtalan szajkózza ezerszer – sajnos anélkül, hogy elgondolkodna igazi tartalmáról és összevetné azt a valósággal.
Induljunk ki abból, hogy minden normális ember békében akar élni embertársaival. Az örökérvényű Tízparancsolat is ezt üzeni, ennek a szabályait rögzíti univerzális erővel.
Mi akkor a baj a jelenlegi megbékélés-szövegekkkel, amelyek itt-ott felbukkannak a szlovákiai magyar valóságban?