Azt is láthatjuk, hogy sokan erős kritikával illetik az Európai Unió működését. A kritikák nagy része jogos. Az Európai Unióval is az történt, amit Parkinson törvénye minden bürokráciára érvényesen leír: egy nagyon szép és jó gondolatra, az európai együttműködés és együvé tartozás gondolatára rátelepedett egy túlburjánzott, érzéketlen bürokrácia, s az bizony gyakran nem az emberek valós problémáival foglalkozik, hanem öncélú butaságokkal.

Ezen természetesen változtatni kell. A bürokráciát korlátozni kell, az EU működösét normálisabbá, emberközpontúvá kell tenni. Ám nem az EU-ból való kilépés a megoldás, hanem az Európai Unió megreformálása.

Az EU-nak ugyanis sokat köszönhetünk. Az EU-tagság a kis országok számára a gazdasági és politikai kapcsolatok sorát teremti meg, olyanokat, amelyek a nem tagországok számára elérhetetlenek. Nézzünk csak körül: Magyarországon is, Szlovákiában is sok fejlesztést, beruházást láthatunk.  Ezek 60 százaléka EU-s pénzből valósul meg, további 30 százalékuk pedig a magántőkének köszönhetően. Az állam maga alig fejleszt, ahhoz adókat kellene emelni, s az nem igazán járható út. Ráadásul a magántőke is olyan helyre megy, ahol ismertek és harmonizáltak a játékszabályok, s ahol biztonságban érzi magát.