Azt hiszem, mára mindenki előtt nyilvánvalóvá vált a májusi európai parlamenti választás igazi tétje – a szlovákiai magyar közösség szempontjából, természetesen. A tét az volt, hogy meg tudjuk-e lelkileg is erősíteni közösségünket, vissza tudjuk-e adni azok hitét, akik már-már meginogtak  a közösség jövőjét illetően. Ha egy közösség nem hisz magában és a jövőjében, akkor nagy baj van – s a szlovákiai magyar közösség szempontjából négy-öt éve, a pártszakadás óta, ez a kardinális kérdés. A vegyespárti filozófia azóta megmutatta igazi arcát, és a felvidéki magyar társadalom egyre nagyobb része előtt válik világossá, hogy nem ez a jövőbe vezető út.

Az volt tehát a kérdés, tudunk-e új energiát adni a nemzeti megmaradás ügyének. Ezért nem fogadhattuk el a Fidesz felajánlását, amelyben befutó helyet ígértek a listájukon a szlovákiai magyar jelöltnek is. Ez bizonyos fokig az MKP listájával szemben állított esély lett volna, amely megváltoztatta volna a kampány kommunikációját, csökkentette volna az MKP-lista esélyeit, s előfordulhatott volna, hogy az MKP abban a helyzetben nem lépi át az 5 százalékos küszöböt. S más lett volna az én legitimációm is: ha magyarországi szavazatokkal jutok be, a vegyespárti kolléga váltig mondhatta volna, hogy ő a szlovákiai magyar közösség legitim képviselője. Ezért kellett felvállalni a saját listáért való küzdelmet, s örömmel tapasztalhatjuk, hogy az elmúlt három választás visszaigazolta a nemzeti út erejének növekedését a szlovákiai magyar társadalomban. Látni kell ugyanis, hogy a szlovákiai magyar politikai térfélen nem arról van szó, hogy két párt verseng vagy  személyiségek vetélkednek, hanem két világlátás, két filozófia vetélkedéséről van szó.  Az egyik a nemzeti megmaradás, a másik a beolvadás filozófiája. Becsapják az embereket azok, akik két magyar párt versenyéről vagy arról beszélnek, hogy az egyik is azt akarja, amit a másik, csak más eszközökkel. A vegyespárti filozófia 1012 és 2010 között is több mint 30 ezer szavazót vitt át a szlovák oldalra. Ezek elmentek a Most-Hídtól, de nem jöttek vissza a nemzeti táborba.