Ha elemezzük a 2010-es és 2012-es szlovákiai parlamenti választások eredményeit, azt láthatjuk, hogy az MKP-t mindkét alkalommal a magyar választók alacsonyabb részvételi aránya taszította a parlamenten kívülre, s ez a jelenség megmutatkozott a köztársaságielnök-választás első fordulójában is.

Bizony, nagyot változott a világ nemcsak körülöttünk, hanem bennünk is. A szociológusok azt mondják, hogy a felvidéki magyar közösségben 2000 és 2004 között jelentős értékváltás következett be. Amíg a kilencvenes években a felvidéki magyarok számára a nemzeti prioritások voltak az elsődlegesek, addig 2004 után a szociális és a gazdasági kérdések lettek azzá. A modern világ által kínált individualizálódás is sok helyen a kisközösségek szétverését, összetartó erejük csökkenését eredményezte. Elképesztő, hogy a felvidéki magyar választók néha milyen indokokat hoznak fel azért, hogy saját maguk előtt is megindokolják, miért nem szavaztak az egyedüli magyar listára, illetve miért viselkedtek úgy, ahogy viselkedtek.

Jó lenne, ha most mégis csak össze tudnánk szedni magunkat. A közösség önbizalma látná ennek a legnagyobb hasznát. Egy nagy összefogásra lenne itt szükség: a civil társadalom, az értelmiség, a sajtó, az elkötelezett magyar polgárok részéről. 

Azt ugyanis mindenki láthatja, hogy remeg a léc. Ha az MKP nem éri el az 5 százalékos küszöböt, egyetlen képviselője sem lesz Brüsszelben.