Ha igaza van Martin Schulznak, akkor pápa utoljára (és a történelemben először) a nyolcvanas években látogatott el az Európai Parlamentbe. II. János Pál bátor és fontos beszédet mondott akkor, s az általános vélemény az, hogy felszólalásával megerősítette az akkori Nyugat-Európát a kitartás bátorságában, s ezzel jelentősen hozzájárult a szocializmus későbbi bukásához.
Most egy másik forradalmár, Ferenc pápa tette tiszteletét Strasbourgban. Hál´ Istennek nem teljesedtek be azok a vészjósló jövendölések, amelyek különböző negatív jelenségek bekövetkeztét vizionálták. A francia rendőrség komolyan vette az Iszlám Állam fenyegetését, amely szerint a pápa az egyik kiemelt célpontjuk, és annak rendje és módja szerint megszállta Strasbourgot. Az elmúlt hétvégén alaposan végigkutatták a parlamenti komplexum minden zegzugát, kedden még takarítás sem volt a parlamentben, nehogy valamelyik terrorista lekoppintsa az egyik vonatkozó amerikai film trükkjét, amelynek forgatókönyve szerint a merénylő takarítónak álcázva magát jutott be (a film szerint) az ENSZ-be. Visszafogták magukat azok a képviselők is, akik honlapjaikon erősen ellenezték a pápa látogatását, és botrány kirobbantásával fenyegetőztek. Erőtlennek bizonyult az a pár tiltakozás is, amely a városban megjelent: a látogatás végül is különösebb negatív szenzáció nélkül zajlott le, s a biztonságiaknak sem akadt különösebb dolguk. Bár az a néhány tucat autótulajdonos, aki nem vette komolyan a felhívást, és a tiltott zónában parkolta le a kocsiját, bizonyára emlékezni fog még egy darabig erre a látogatásra: kedd reggel ugyanis autók tucatjait vitték el a parlament közeléből valamelyik gyűjtőhelyre megakadályozandó, hogy valamilyen őrült esetleg egy autóba rejtett bombával próbálja meg kellemetlenné tenni a pápalátogatást.
A Szentatya beszédét nem a Máté Evangéliumában írtak szerint szerkesztette meg: „Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, a menyet anyósával...” (Mt 10, 34-36) Aki azt várta tőle, hogy valamelyik félnek majd jól beolvas, az hiába reménykedett. A pápa kiegyensúlyozott, „politikailag korrekt”, profi beszédet mondott. Pontosan bemérte a hallgatóságát, mindenki számára mondott valamit, ami az adott célcsoportnak kedves volt, s így gyakran felcsattant a taps a beszéd környezetvédelmi, családvédelmi, erkölcsvédelmi kitételeinél csakúgy, mint az érzéketlen gazdaságpolitikát ostorozó mondatai, vagy az európai jövőért érzett felelősségre való felszólítása után. Ez végül is bölcs hozzáállásnak minősíthető, s így a beszéd utáni taps sem műtaps, hanem őszinte elismerés volt. A pápa egy nagyon összetett, bonyolult testületnek mondott el egy olyan beszédet, amelynek részleteiben mindenki megtalálhatta magát, s mondta el ezt úgy lekerekítve, hogy látogatásának legvérmesebb ellenzői sem találhattak kivetnivalót benne.
„Reményt és bátorítás jöttem hozni”
Beszéde elején utalt az európai gyökerekre, óvatosan annyit mondott, hogy a kereszténység a legerősebb gyökerek közé tartozik, de csak egy a többi között. Alaptézisként említette az emberi méltóság, mint alappillér megtartását, az emberi jogokért való küzdelem szükségességét és a közjóért való munka fontosságát. Figyelmeztetett a parttalan egoizmus és a fenntarthatatlan bőség veszélyeire, felidézte, hogy az európai embert egyre jobban hatalmába keríti egy veszélyes jelenség, a magány. Az „eldobás kultúrája” ellen emelt nagyon határozottan szót, s figyelmeztette az Európai Parlamentet, hogy egyik legfontosabb feladata megvédeni az embereket és a népeket.
"Védjük a reményt és az emlékezetet”
Európának transzcendens nyitottságra van szüksége, hangsúlyozta, még marginális, kiszorított helyzetben is kötelességünk védeni a reményt és az emlékezetet. Európa nem veszítheti el a lelkét, mert akkor teljesen kiüresedik. A demokratikus rendszereket meg kell védeni, a demokratikus politikai pártokra is szükségünk van, mint a cselekvések műhelyeire. Azt sem szabad megengedni, hogy a multinacionális érdekek megnyomorítsák Európát, munkahelyeket kell teremteni és fenn kell tartani a munka méltóságát. Meg kell oldani a bevándorlás problémáját is, nem szabad megengedni, hogy a Földközi-tenger egy hatalmas temetővé váljék. A kitörési pontok a jövő szempontjából az oktatás és a család – hangsúlyozta.
Az identitás fontossága
Védeni kell az európai identitást is – hívta fel a pápa az Európai Parlament képviselőinek figyelmét. Minél inkább tudatában van a saját identitásának valaki, annál öntudatosabb partnere lehet másoknak. Az identitás az, ami a testben a lélek.
Beszéde végén arra figyelmeztetett, hogy olyan Európát kell építenünk, ahol nem elsősorban a gazdaság, hanem az emberi lény szentsége az igazán fontos. S újból és újból a felelősség fontosságát húzta alá.
