Pár perce telefonon felhívott az egyik német barátom az Európai Parlamentből. Azt mondta, hogy tegnap felhívta őt Ján Figeľ, és elpanaszolta neki (is és még négy kollégájának), hogy a jelöltjük (Pavol Hrušovský)  azért áll csehül, mert az MKP nem támogatja őt, és saját jelöltet állított. Figeľ arra kérte őt, beszélje rá az MKP vezetését arra, hogy vonjuk vissza Bárdos jelölését. Ő – mármint a német barátom, aki az Európai Néppárt vezetőségének tagja – ezt természetesen nem kéri tőlünk, a Néppárt meg végképp nem, de úgy tartotta korrektnek, ha tájékoztat Figeľ lépéséről.

Persze azonnal elutasítottam, hogy bármi  ilyet tennénk, egy ilyen lépés semmilyen körülmények között nem kerülhet szóba.

De nem is ez a lényeg, még csak nem is a szlovák politika primitív volta. Arról már értekeztünk eleget.  A lényeg maga a jelenség.

A magam részéről rengetegszer figyelmeztettem arra, hogy a szlovákiai magyarok háta mögött gyakran gusztustalan játék folyik, amelyben bizonyos politikusaik készek eladni őket, készek üzleti tételként kezelni a magyarság igazi érdekeit. A szlovákiai magyarok egy része nem és nem akarja ezt elhinni, vagy ha el is hiszi, különböző okok miatt mégsem az elkötelezett magyar képviseletre szavaz. Pedig a  köztársaságielnök-választás is ilyen téma.

A KDH – mint oly gyakran – úgy gondolta, hogy ő a „jobboldal vezető ereje”. Ha tényleg az lenne, képesek lettek volna egy valóban esélyes jelöltet indítani az elnökválasztáson. Nem így történt, egy nagyon gyenge jelöltet húztak elő.

Utána támogatókat kellett szerezni. Megszólították az SDKÚ-t, azok sokáig vacilláltak, míg a hivatalos vezetésük igent mondott – ám a tagság nagy része fütyül erre.

Nos, megint kellenének a magyarok. Szavazzatok csak le március 15-én, kedves magyarkáim Hrušovskýra, utána pedig az lesz, ami eddig: kuss, meg sem ismerünk titeket.

Van, aki ráállt erre a játékra. A Most eladta a magyar szavazatok egy részét azért, hogy a KDH bevigye őket az Európai Néppártba.

De a Most szavazói sem estek a fejükre. Érzik, hogy semmi közül Hrušovskýhoz, az ő szavazatuk csak egy üzleti tétel. Sokan nem is fognak rá szavazni.

A német barátommal folytatott telefonbeszélgetés során egy pillanatban azt éreztem, hogy kifut alólam a szék, amelyen ülök. Miután a barátom rákérdezett, miért nem igyekeztek valóban közös, esélyes jelöltet állítani az MKP bevonásával is úgy, hogy mindjárt a folyamat elején megszólították volna az MKP-t, Figeľ azt mondta, hogy a néppárti együttműködés Szlovákiában azért nem működik, mert azt az MKP nem akarja.

Nos, aki egy kicsit is odafigyelt a szlovákiai politikai történésekre, láthatta, hogy az ún. néppárti platform 2010-től ignorálja az MKP-t, ahol csak lehet. Figeľ ebben is kapitálisat hazudott – s őt még az elfogadhatóbb szlovák politikusok között tartjuk számon.

Szomorú történet, de igaz. Lényegében arról szól, hogyan tekintenek bizonyos szlovák – és bizonyos magyar!!! – politikusok is a szlovákiai magyar választókra. De arról is szól, hogy milyen játékok folynak a hátunk mögött Brüsszelben és Pozsonyban is. 

Ahhoz már nincs is kedvem, hogy megkérdezzem Figeľtől, miért indít a KDH három!!! köztársaságielnök-jelöltet  (Hrušovský, Čarnogurský, Procházka)?