Tele van a sajtó az új hírrel: számos politikus, sportoló, ismert sztár a világon – vagy hozzájuk közel álló barátok, rokonok – külföldi adóparadicsomokban mosták a pénzt, s kerülték el a belföldi adózást.
Az átlagpolgár pedig azt mondja: ugye, megmondtam, ezek mind ilyenek. Mind egyformák. Tőlünk elvárják a szabályok betartását, s íme, ők maguk pedig játszva megszegik azokat. Az igazságtalan világ termékei: a pénzimádó celebek, s velük együtt a pénzimádó politikusok.
Első látásra tényleg így van: vérlázító, amire egyesek képesek. Ez az az emberfaj, amelynek semmi nem elég. Hajtja őket az ősi vadászösztön, a sok nem elég nekik, több kell és még annál is több.
Aki vétkezett, azt könyörtelenül le kell csukni. Aki törvényt sértett, annak számára nincs pardon.
Ami viszont veszélyes, az az általánosítás. Annak feltételezése, hogy aki a közéletben szerepet vállalt, azok közül mindenki csakis a pénzért és a személyes haszonért teszi.
A közéletre, a politikai stabilitásra veszélyes ez a mindenkit egy kalap alá venni szándékozó igyekezet. Mert mit csináljon az, aki tényleg tiszta, és soha az életben meg nem fordult a fejében, hogy akár egy eurót is tisztátalan módon használjon fel saját céljaira? Mit csináljon az, aki a politikát tényleg szolgálatnak, a közügyek tisztességes intézése terének tekinti?
A folyamatba, amely elindult, s amely vélhetőleg hosszú lefolyású lesz, már most beleremegett az európai közélet, az európai politika. A helyzet ebben a kérdésben is fokozódni fog: az óriási információhalmazból, amely nyilvánosságra került, újabb és újabb nevek bukkannak majd fel, az emberek csemegézni fognak közöttük, s újból és újból elismétlik majd: ezek ilyenek, a politikai elit eleve ilyen. Hazug és korrupt.
Mondanám, hogy nem baj, ha egy friss vihar új levegőt hoz az áporodott politikába. Mondanám azt is, hogy mégsem minden politikus korrupt és csaló, s akik ilyenek, azok nagyon rossz szolgálatot tettek az egész politikai osztálynak, s a világ társadalmainak is. A kérdés viszont nem állhat meg itt: folytatódnia kell azzal, ki profittál majd ebből a helyzetből?
A szélsőségesek, a populisták. A korrupt politikusok tehát nem csak a hazug módszerek alkalmazásával, hanem a negatív politikai következmények előhívásával is sok bajt hoztak mindnyájunkra.
Itt azonban álljunk meg egy pillanatra, s ne csak felfelé mutogassunk, nézzünk magunk köré is. Egy kisebbségi társadalom halálát okozhatja, ha a belső összetartó ereje megroppan.
Nos, vagyunk néhányan, akik 2006 óta hangosan mondjuk, hogy a szlovákiai magyar politika egy részét is megfertőzte a pénzimádat. E miatt történt változás az MKP élén 2007-ben, s emiatt szakad ketté a párt 2009-ben. Mert én pártelnökként nem engedtem az ilyen machinációkat.
Az emberek pedig nem nekünk hittek, és vígan szavaztak a simliző, őket becsapó szlovákiai magyar politikusokra. S azután csodálkoznak, hogy mik történnek a kormányalakításkor, 2016-ban Szlovákiában…
(Megjelent a Szabad Újságban)