Hányszor jelentették már ki oly sokan, hogy a modern időkben, a globalizálódó világban az általánosabb összefüggésekre kell koncentrálnia mindenkinek, s a nemzeti érdek, a nemzeti sajátosságok nagyon gyorsan el fognak tűnni.

Nos, úgy néz ki, hogy ennek az ellenkezője valósul meg.

Azt látjuk, hogy a britek újra átgondolják a jövőjüket. Mi más ez, ha nem a nemzeti érdek újrafogalmazására tett kísérlet?

Ezt teszik a skótok, a katalánok is. A hollandok árgus szemmel figyelik őket, egy népszavazást a közelmúltban már megejtettek Ukrajna ügyében.

Vakarják a fejüket az olaszok: nagyon úgy néz ki, hogy a nyári népvándorlási hullám régi-új célpontja ők lehetnek. A spanyolok harcolnak egymással szemben, illetve régióik a központi kormánnyal szemben. Érdekes, hogy a Pireneusi félszigeten jelent meg először európai problémaként az a téma, amely miatt a CIA elemzése szerint 30 éven belül kitör az első nagy háború Európában: az ivóvíz miatt.  Spanyolországban már küzdenek egymással szemben, érdekes megfigyelni az argumentációikat is. (Az már a sors iróniája, hogy a Petíciós Bizottság engem bízott meg az első ilyen jelentés elkészítésével: a júniusi ülésen prezentálom majd.)

S ott van, középen, a nagy Németország. Hányan mondták már ki és írták le, hogy a migránsügyben tanúsított német magatartás is a nemzeti érdek durva és egyoldalú érvényesítése.

Németország rövid távon is munkaerőhiánnyal küzd. A jelenlegi forgatókönyv szerint behozzák a migránsokat Európába, a képzetteket kifiltrálják Németországban, a többit pedig javasolják szétosztani a tagállamok között. A Juncker-bizottság pedig szájtátva asszisztál mindehhez.

(Azt persze senki nem érti, hogy ha Németországnak új munkaerőre van szüksége, miért nem a 23 millió európai munkanélküli között halásznak. S ha már mindenképpen a Közel-Keletről akarnak behozni vérfrissítésként új polgárokat, miért nem a Cameron-elvet alkalmazzák, amely szerint odakint, a Közel-Keleten kellene kiválogatni az alkalmas egyéneket, s csak azokat kellene behozni Európába. De hát hiába csodálkozik a logikusan gondolkodni akaró európai polgár, csak azt tudja megállapítani, hogy már a németek sem a régiek. S Angela Merkel nagyon megkopott vezető.)

S ott a lengyelek: számos kifogás emelhet aziránt, ahogy újabban viselkednek, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a lengyel érdekek védelmében teszik mindezt. S a sokat szidott (tegyük hozzá: gyakran joggal szidott) Erdogan: csak azt teszi, amit a török nemzeti érdek diktál. S mindazt nagyon török módon teszi. Az elpuhult nyugat-európai elit csodálkozhat ezen, de mi, magyarok? 150 év tréning nem volt elég ahhoz, hogy meg tudjuk érteni őket?

S az oroszok vagy az amerikaiak viselkedése? A nemzeti érdek kristályos érvényesítése.

Erről szól ma a világ. Kivéve a felvidéki magyarságot. Amelynek nagy része otthon marad a választások alkalmával, a másik része pedig mélyeket okoskodik azon, hogy mi nem felel meg az ő személyes szájízének.

A harmadik része meg hagyja a legprimitívebb módon becsapni magát.

Úgy néz ki, hogy jelenleg az MKP választói azok, akik tiszta tekintettel nézhetnek körül maguk körül. Nem szabadna ezt a tőkét elherdálni.

(Megjelent a Szabad Újságban)