Nem, ez az írás nem sikerhajhász utánérzés akar lenni Orwell 1984 című kiváló műve nyomán, csak az elkövetkezendő választási szuperévről akar véleményt mondani.

Négy választás vár minket jövőre.

Kezdjük hátulról, mert már most látni, hogy az lesz a legdurvább. A helyhatósági választásokról beszélek, ahol komoly közelharc várható a települések túlnyomó többségében. Ez a vetélkedés fogja meghatározni 2014 legfontosabb történéseit, s ez az esetek többségében sajnos nem lesz elkerülhető.

A tapasztaltabb helyi politikusok tudják, hogy hiába 2014 novemberében kerül csak sorra ez az eseménysor, a kampány már 2014 elején elkezdődik. Sőt, ahogy nézem az egyes települések történéseit (mondjuk Dunaszerdahelyét), már el is kezdődött. A választás tétje természetesen az, hogy településeink minél jobb polgármestereket és helyi képviselőket kapjanak az elkövetkezendő négy éves időszakra is, s ilyen szemszögből látni, hogy az MKP jelöltjei közül már nagyon sokan bizonyítottak, alkalmasságuk hasznos segítője lehet a települések további fejlődésének.

Az okos helyi politikus tehát már a köztársasági elnökválasztási kampányt és az európai parlamenti kampányt is fel fogja használni, mint előkampányt, amelyekben megmutathatja magát.

Május 24-én európai parlamenti választás vár bennünket. A részvételi arány a jelek szerint ismét alacsony lesz, a pártok kemény magjai fogják eldönteni a vetélkedést.

Ennek a választásnak kettős tétje van: számunkra az első, hogy – a brüsszeli bürokráciával kapcsolatos minden kifogásunk ellenére – bebiztosítsuk érdekképviseletünket az Európai Parlamentben. A másik, hogy ezzel ellensúlyozzuk a Smer külpolitikai túlsúlyát.

Robert Fico pártja Szlovákiában elfoglalt minden fontosabb hatalmi posztot, s elképzelni is rossz, mi történne, ha nem lenne Brüsszelben elkötelezett képviseletünk. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a szlovák belpolitikában az elkövetkezendő két évben sem alakul majd ki hatékony ellenzék: így sokkal inkább felértékelődik az európai politika az eddigiekhez képest. S nem utolsó sorban: a Néppártban velünk szereplő partnereink körmére is oda kell néznünk, mert – főleg távollétünkben – néha veszélyesebbek lehetnek ránk nézve, mint az ellenségeink.

Ne hagyjuk ki a felsorolásból a magyarországi parlamenti választásokat, még akkor sem, ha a részvételünk ebben a folyamatban a kívánatosnál szerényebb lesz. A megosztott szlovákiai magyar szféra várhatóan itt is különböző irányokban teszi le majd a voksát: az MKP a Fidesz-KDNP pártszövetséget fogja támogatni, a vegyespárt pedig az Együtt 2014-et – ami azt jelenti, hogy a szembenállás akkor is megjelenik majd, amikor emberi számítás szerint nem volna rá különösebben szükség.

S pár hét múlva indul az elnökválasztási kampány. Szeretném ezen a ponton hangsúlyozni, hogy a magyar jelző ebben az írásban sem minőségi meghatározás, hanem identitásunk kifejezője. Tegyünk tehát félre minden pozitív vagy negatív előítéletet: ha objektíve elemezzük a jelöltek ismertségét és felkészültségét, akkor messze nem kell szégyenkeznünk a magyar jelölt miatt, sőt. A magam részéről azt is biztosnak tartom, hogy sok szlovák, ruszin, roma stb. szavazatot is fog kapni.

Talán azt sem nagy botorság feltételezni, hogy a választáson részt vevő polgárok tíz százaléka magyar lehet. Ha tehát helyesen szavaznak…

S most látom, ahogy néhányan, olvasván ezeket a sorokat, elmosolyodnak és azt gondolják, naiv vagyok. Mert már most tudjuk, hogy lesznek olyanok is, akik magyar nyelven fogják azt mondani, hogy magyarok ne a magyar jelöltre, hanem egy esélytelen szlovák jelöltre szavazzanak, akinek ráadásul a KDH-s kötődésű Ján Čarnogurský és Radoslav Procházka  rontja komolyan az esélyeit.

Ez pedig nem vicc. Gondoljunk csak bele, hol tartunk 2014-ben, nézzünk csak bele azok agyába és lelkébe, akik így fognak cselekedni. Nem csak magyarként: emberként. Mekkora káosz, mekkora szakadék lehet annak a lelkében, aki komolyan amellett fog érvelni, hogy szakmailag, politikailag és erkölcsileg egy Pavol Hrušovský jobb elnöke lehetne ennek az országnak, mint Bárdos Gyula?