Petteri Laihonen finn professzort a múlt heti brüsszeli meghallgatás után meghívtam egy ebédre. Ott mondta el nekem, hogy érdekes, már-már kuriózumszámba menő viszály alakult ki Finnországban, az ottani Aaland-szigeteki autonóm kormány és a finn központi kormány között.
A finnországi Åland-szigetek svéd anyanyelvű lakóinak autonómiája a kisebbségi területi autonómia egyik mintapéldája az Európai Unióban.
A valamikor Svédországhoz tartozó szigeteken mintegy 24-25 000 svéd nemzetiségi él. A finn törvények a hatalomgyakorlási jogok jelentős részét Åland területi önkormányzatához telepítették, különösen olyan kérdésekben, amelyek fontosak a kisebbségi közösség fennmaradása szempontjából.

Az autonómia önkormányzata illetékes a helyi közigazgatási ügyekben (beleértve a rendőrség, a népjólét, az egészségügyi és szociális kérdéseket), a kultúra, a tudomány, a közlekedés, a szállítás, az ipar és a mezőgazdaság, a posta és a tömegtájékoztatás, az erdőgazdálkodás és a természetvédelem kérdéseiben és más ügyekben. A szigetcsoport demilitarizált övezet, saját parlamentje és saját zászlaja van.
A finn törvények igyekeznek garantálni, hogy ne lehessen megváltoztatni a terület etnikai összetételét. Finn anyanyelvűek csak akkor telepedhetnek le tartósan a szigeteken, ha regionális állampolgárságot szereznek. Megismétlem: Finnország területének egy részén a finnek csak akkor telepedhetnek le tartósan, ha a szigetek önkormányzata regionális állampolgárságot ad nekik. Ez utóbbit azonban csak az kapja meg, aki beszél svéd nyelven és legalább öt évig él megszakítás nélkül a szigeteken.
A szigeteken hivatalos nyelv a svéd. Bár Finnországhoz tartozik és Finnország hivatalos nyelve a finn és a svéd (az ország a 6 százalékát kitevő svéd kisebbség miatt kétnyelvű, a hivatalos feliratok a pozsonyi nagykövetségen is kétnyelvűek), a szigeteken nem kötelező a finn nyelv oktatása. Ezt is megismétlem: a Finnország területét képező szigeteken nem kötelező a finn nyelv oktatása. Következésképpen az ålandiak közül sokan nem is beszélnek finnül.
A szigetek lakossága mintegy fél százaléka Finnország lakosságának. Az autonóm területet minden évben megilleti a finn állami költségvetés 0,45%-a, és ezen felül helyben maradnak az állam által a szigeteken beszedett adók és illetékek.
Mi akkor most a gond?
Az történt, hogy a szigetcsoport saját rendőrsége új egyenruhákat kért. Meg is kapták őket, kedvezményes áron, a szárazföldről. Igen ám, csakhogy ugyanaz a cég varrta őket, amely a kontinentális finn rendőrség egyenruháit is, s azokon kétnyelvű – finn és svéd – felirat van. A buzgó aalandiak viszont ezt szuverenitásuk megsértésének érzik, és elhatározták, hogy az egyenruhákat az aalandi autonómiatörvényhez igazítják, vagyis leszedik a finn feliratokat róluk, és csak a svédeket hagyják meg. Ez a törvény szerint rendben is lenne, ám ők nem elégedtek meg ennyivel: büntetni akarják a központi kormány figyelmetlenségét, így levelet írtak Helsinkibe, amelyben a többletmunka elvégzésének megtérítését kérik a finn központi kormánytól. Ezt is megismétlem: a Finnország részét képező autonóm terület pluszpénzt kér azért, hogy eltávolítsák a finn feliratokat a Finnország területén szolgálatot teljesítő autonóm rendőralakulatok egyenruháiról.
Szinte hallom a szlovmagyar reakciókat.... Pedig az egész (jópofa?) történet csak egy maroknyi közösségnek a saját megmaradása érdekében folytatott, görcsös – de következetes - küzdelméről szól... Nemde?