Egyre többen vannak, akik úgy látják, nem jó irányba mennek a dolgok Szlovákiában. A politika öncélúvá vált, nem a valóban létező problémák megoldásával, hanem öncélú játszmák megvalósításával foglalkozik.

Pedig észre kellene venni, hogy az emberek minimum három dologra vágynak: a biztonság-kiszámíthatóság-stabilitás hármasára, munkahelyek megtartására és újak létrehozatalára és beruházásokra, kiteljesedési esélyeik növelésére.

Pont a fordítottja történik ennek. Iveta Radičová kormánya, az SDKÚ-KDH-Most-Híd-SaS koalíció az öncélú politikai játékok egymás elleni kijátszásával volt elfoglalva, s ezzel jelentős mértékben hozzájárult a helyzet stagnálásához – sőt, romlásához. Az eredmény: Robert Fico erőteljesebb kondíciókban kopogtat a kapun, mint ahogy elment.

Nem lehet mindent rákenni a gazdasági válságra se. Válság mindenütt van, ám mégis vannak kormányok, amelyek valóban szolgálatnak tekintik a közfunkciók ellátását, s a nem éppen kedvező nemzetközi közegben is javítani tudtak számos fontos mutatón.

A jó példa ebben a vonatkozásban Lengyelország. Valahol a középmezőnyben lebeg Csehország és Magyarország. Szlovákia csúszott-csúszik lefelé.

A kis- és középvállalkozások számára oly fontos gazdasági környezet fontos paraméterei viszonylatában önmagához képest is 16 hellyel csúszott vissza az európai ranglistán. A sokat ostorozott Magyarországgal összehasonlítva is jóval nagyobb a közszféra költségvetési hiánya, magasabb a munkanélküliség és nagyban csökkent az ország beruházásokat vonzó képessége is.

A tendenciák pedig nem kedvezőek. A hiba egyértelműen a kormány tehetetlenségében keresendő.

Gondok vannak a Nokiában Komáromban, problémák a hajógyárban. Mit tesz a szlovák kormány? Semmit. Pedig ilyenkor mindenütt a világban válságtervek születnek. Szlovákiában a hetényi ipari parkot is kihúzták a támogatandó beruházások közül. Az R7-es gyorsforgalmi út létrehozatala a mesék világába emelkedett.

A napokban két dokumentummal kerestek meg szlovákiai magyar vállalkozók. Az egyik címe: Dél-Szlovákia Fejlesztési Terve, a másiké: Szlovákiai Magyar Fejlesztési Terv. Arra kértek, szervezzünk egy konferenciát mindkettő megvalósíthatóságáról.

Kitűnő ötlet. Annál is inkább, mert mindkettő kulcsmondata így hangzik: olyan szakmai fejlesztési anyagokra van szükségünk, amelyek nem politikai taktikai lépéseknek vannak alárendelve, de a gazdaság aktív szereplői részéről felgyülemlett információk alapján készül el több választási időszakra. S amely esetében nemcsak a politika, hanem a gazdasági, önkormányzati és a civil szféra is bekapcsolódik nemcsak a kidolgozásba, de a megvalósításba is.

Megkérdeztem, miért csak most jöttek ezzel az ötlettel. Nem számoltak az előrehozott választásokkal, volt a válasz, az ötleteiket szakmailag végigfuttatták több szinten, s most értek el arra a szintre, hogy a nyilvánosság elé tárják őket, mint elsődleges javaslatokat.

Nagyon komolyan el kell gondolkodnunk e fölött a felvetés fölött. Tényleg szükségünk lenne egy olyan fejlesztési tervre, amely stratégiai folyamatokat céloz meg és nem függ aktuálpolitikai kilengésektől. Mindannyian látjuk: a tüneti kezelés nem megoldás.

Vissza kell térnünk ehhez az elképzeléshez a választások után. Parlamenti képviselettel rendelkezve hatékonyabban, mint eddig.