szlovenszkói  szlovákmagyar szeretnék lenni. Tényleg. És hidas párttag. Ez is tényleg. Trendi. Ez a „lyövő”! (jövő)

Ilyen még nem volt a világtörténelemben.

Eddig jelzők nélküli magyarnak vallottam magam, s ha rákérdeztek a részletekre is és muszáj volt pontosítani, akkor meg felvidéki magyarnak. De mára elbizonytalanodtam. Tényleg, a szlovákmagyar identitás az igazi. IQ mínusz harminc, az a huszonegyedik századi!

Jó az ilyen. Gondolkodni nem kell, a szlovákoknak meg tetszik. Géza (Hofi), ha élne, pártelnök akarna lenni. Szlovmagyar. Kézenfekvő. Akármit mondunk ugyanis, az nem lényeges. Ha szlovákmagyart mondunk, azzal népszerűek leszünk, mert az tetszik a szlovákoknak. Leválasztjuk vele a magyarokat a magyarokról. Jó ez a szlovákoknak, nekünk meg kifizetődik.

Ha meg magyart mondunk, az sem üti ki a biztosítékot odaát, mert mindenki tudja, hogy nem gondoljuk komolyan. Jönnek a szlovákok és azt kérdezik mennyiért, mármint hogy mennyiért mondjuk az ellenkezőjét annak, amit egy órával ezelőtt mondtunk? S mi megmondjuk a számot és mindenki boldog. A szlovákmagyar polgár különösen.

A tisztelt Olvasó most azt gondolja, hogy túlzok. Én meg azt gondolom, hogy ezt másvalakivel nem lehet megtenni ezen a földgolyón, csak a szlovákiai magyarral (mármint a mosott agyú változatával).

A kassai megyében magyar képviselők nagyon elbaltáztak egy dolgot. Három MKP-s meg egy hidas. Az MKP-sok elismerték, hogy hibáztak, azután hibáztak még néhányat az egymás elleni játszmákban is. Ugyan miért ne tennék, hiszen választási kampány van. Magyar ember úgy szúrja hasba magát, hogy azt nézni is öröm. Választási kampányban főleg. Gyűrik egymást – szerencsétlenül.

A hidast azonban védi a Párt. A hülyeképzőben tanítani lehetne azt a marhaságot, amit Bugár Béla, a párt elnöke mondott: a hidas képviselő nem vétkezett, így tehát a listán maradhat, mert a szavazáskor azt nézte, hogy az MKP-s képviselők felteszik-e a kezüket.

Azok meg feltették, tehát feltette ő is. Így nem vétkes, mert helyesen, MKP-s módra cselekedett.

És most egy percig komolyan: nem azt mondta ezzel a hidas pártelnök, hogy a mi képviselőink úgy hülyék, ahogy vannak? Arra is képtelenek, hogy elolvassanak egy anyagot? A szavazáskor pedig arra támaszkodnak, hogy a képzettebbnek tartott MKP-sok megszavazzák-e a javaslatot vagy sem? Ha igen, akkor megszavazzák a hidasok is, ha meg nem, akkor meg nem szavazzák meg ők sem.

A sokszor megtiport hatvannyolcasok gyakran emlegettek egy humoros történetet a 68 utáni átigazolások idejéből. Azt kérdezi az átigazolási bizottság elnöke:

-  Kérem, mi volt az ön véleménye 68 előtt?

-  Ami a párt központi bizottságának, természetesen.

-  És mi volt az ön véleménye 68 után?

-  Akkor is ami a párt központi bizottságának, természetesen.

-  Ember, magának nincs saját véleménye?

-  Van, kérem, de én azzal nem értek egyet!

Miután ez így lecsengett bennem, azt gondoltam, hogy ettől hülyébbre már nem veheti a fazont senki. Tévedtem.

Alábecsültem a helyzetet. Eddig azt hittem, csak a júliusi negyven fok fölötti meleg veszélyes egyes politikusokra. Most be kell látnom, hogy a nyiladozó vénasszonyok nyara is.

Azt olvasom, hogy a Nép Platform (Most, KDH, SDKU) Nobel-díj várományosai azt ötölték ki, hogy a Pered név szláv eredetű, mivel Szvatopluk nem létező harmadik fiát pontosan így nevezték (forrás: Új Szó, okt. 19.) .

Elismerem, ehhez sok oxigén kell, tehát még egyszer, lassan, tagoltan: a történészek azt mondják, hogy Szvatopluknak két fia volt. A felvidéki magyar választók kb. fele által támogatott magyar MOST nevű párt meg szlovák kollégáival azt mondja, hogy Peredet Szvatopluk harmadik fiáról nevezték el - szlávul.

És akkor most megint komolyan: 1946-ban egy kiemelt helyen dolgozó szlovák hivatalnok 200 akkori cseh koronát kapott azért, hogy kitalált az akkori ultranacionalista vezetést zavaró színmagyar településnevek helyett ( amelyeket az első csehszlovák köztársaság még úgy-ahogy elismert) mű szláv megnevezéseket. Így lett Peredből Tešedíkovo, így Párkányból Štúrovo, Diószegből Sládkovičovo – és folytathatnánk. Ezeknek a településeknek semmi közük nincs és nem is volt azokhoz, akiknek most a nevét viselik – de erről soha nem is volt szó. Ez a szláv hegemónia durva beerőltetése volt a magyarlakta vidékre, annak etnikai homogenitását megtörendő, s láss csodát világ: a félhülye szlovák hivatalnok még ma is erősebb, mint a demokratikus, de képzett mai polgár.

Vigyázat, nem túlzok: 1946-ban a félhülye szlovák hivatalnok annyit sem tudott, hogy Ján Kollár nevét (magyar alapiskolában verték belém az életrajzát és az életművét) két l-el kell írni. A kolár – egy l-el – bognárt jelent.

Tehát: nincs értelme felvenni a kesztyűt és ujjat húzni a hülye, rosszakaratú hivatalnokkal meg a mai – mindennek nevezhető, de demokráciának nem – nemzeti diktatúrával. Egy szó, mint száz: peredi polgárként sajnálattal mondom, hogy ez a történet nem a perediek tisztességéről és jó szándékáról szól. A perediek figyelemre méltó öntudatról tettek tanúbizonyságot azzal, ahogy megszavazták községük történelmi nevének helyreállítását, s ezért minden tisztelet megilleti őket. Hozzáhülyülni azonban a KDH-hoz és az SDKU-hoz illetlenség és sértés a tisztességes peredi szándékokat illetően. Sokkal inkább járható út az, amit a magukat valamire tartó perediek mondanak: hogy szavazásukat mára feljegyezte a történelem, s eme kérdésben további, európai fórumokhoz fordulnak. Ilyen irányú lépéseik minden támogatást megérdemelnek. Szvatopluk nem létező harmadik fiával „megtisztelni” őket pedig a hülyeség csúcsa.

Azt várom csak ezek után, hogy a népi platform kinyilvánítja, hogy Ivan Gasparovič meg Szvatopluk negyedik gyermeke. S ezért méltó arra, hogy népi platform saját fiává fogadja.

Szlovákmagyarként – „képzett” szlovákiai magyar választókkal a hátunk mögött – ugyanis bármit állíthatunk. Egy féloldalas demokráciában a zárt osztály is nyílt.