Nézem a térképet, Szlovákia tegnapelőtt nyilvánosságra hozott térképét, amelyen az új, kedvezőtlen munkanélküliségi adatokat tüntették fel vizuálisan is. Minél vörösebb, annál magasabb a munkanélküliség: a „király”, a szinte már lilába hajló, bíbor színű Rimaszombati járás (35,59 százalékos „eredménnyel”). Vörös azonban Komárom, Léva, Nagykürtös, Nagyrőce, Rozsnyó, Kassa-vidék és Terebes is: a magyarok által erősen lakott járások rossz passzban vannak, az elmúlt öt évben csak romlott a helyzetük.

Az ember első megközelítésben azt mondja, ez tényleg rossz helyzet,  ezen mielőbb változtatni kellene. Ha már nagy pozitív javulások az európai gazdaság állapota miatt nem várhatók, legalább a romlási tendenciákat meg kellene állítani. Ki segíthet egy ilyen helyzetben?

A kormánynak egyértelmű a felelőssége, ez vitán felül áll. Kormányokat azért választanak az emberek, hogy éppen ilyen helyzetekben segítsenek. Amikor már a helyi vagy a regionális erő kevés.

Az idestova egy éve regnáló Fico-kormány kibeszéli magát. Világválságra, európai válságra.

Ám, ha alaposabban megnézzük, mi történt e téren a világban és Európában, azt látjuk, hogy vannak országok, amelyek az elmúlt évben javítottak a helyzetükön, mások rontottak. A legtöbbet rontók közt van Szlovákia is: a legmagasabb munkanélküliséggel sújtott  országok listáján „feltornázta magát” az ötödik helyre, Spanyolország, Görögország, Portugália és Írország mögé, 14,44 százalékos „eredménnyel”. A sokszor kritizált Magyarország jóval lejjebb van az európai szégyenlistán 10,6 százalékos országos munkanélküliségi rátával úgy, hogy közben több mint 25 ezer szlovákiai állampolgárt is foglalkoztat.

A kormány tehát gyengén muzsikál ez ügyben is, se víziója, se tapasztalata nincs a kérdés rendezésére.

Akkor ki segíthetne? – fonjuk tovább a kérdést, s a kisördög azt mondatja velünk, nézzük csak meg, kinek adtak mandátumot eme járások polgárai a tavalyi parlamenti választáson, kiket bíztak  meg azzal, hogy helyzetükre orvosságot találjon.

Az MKP stagnált, kimaradt a parlamentből – és a felelősségből is, a Most visszaszorult. Előretört viszont a Smer. Második-harmadik erővé vált a magyarok által jelentős arányban lakott járásokban is. Magyarán: tavaly meglepően sok magyar szavazott arra, hogy majd egy erős Smer-kormány kihúzza őket a csávából. Tavaly (három kivétellel) a déli választókörzetek is jócskán bevörösödtek, akkor ideológiailag.

S mit kaptak érte? Az igaz, hogy a Fico-kormány első kihelyezett ülése Rimaszombatban volt, épp a fenti összefüggések miatt. Az ott szétosztott regionális támogatási csomag tartalmát 84 százalékban szlovák jellegű, 16 százalékban magyar jellegű községek kapták. A magyar többségű Gömörben. Most azt állítja a statisztikai hivatal, hogy itt nőtt a legtöbbet a munkanélküliségi ráta.

 Nagyon nem jó helyzet, amikor az embernek a saját melléfogásán kell tanulnia – de ha már megtette, még mindig jobb, ha tanul belőle, mint ha elkenné, elhazudná a dolgot. Mondjuk ki nyíltan: sok magyar tavaly ama hamis illúziótól vezetve szavazott a Smerre, hogy majd egy erős Smer-kormány segít rajtuk, segít Dél-Szlovákián is. Most nézzen mindenki a tükörbe, s  kérdezze meg magától, mit kapott ő, községe és régiója ezért az illúzióért. Mert 2012-ben még csak azt sem lehet mondani, hogy nem tudtuk, ki kicsoda. Robert Fico sohasem volt az igazmondás bajnoka, de ezeket a választókat nem ő csapta be elsősorban, hanem  maguk csapták be magamagukat.

S még valami. Bekerültek a parlamentbe magukat magyarnak mondó képviselők is. Komáromból, Rimaszombatból is. Ők mit tettek ez ügyben, hányszor szólaltak fel a munkahelyvédelem  kapcsán?

A parlamenti jegyzőkönyvek tanúsága szerint egyszer sem. A Smer miniszterei viszont nevetve mesélik egymásnak, hogy ezek az „ellenzéki” képviselők a legszorgalmasabbak az előszobázgatásban akkor, ha a saját magánérdekeikről van szó.

 Már a megyei választásokra való felkészüléstől hangos a közélet. Az egyik, gyakran elhangzó érv az, hogy minél több képviselő kerüljön be a megyei parlamentekbe.

Azért azt is meg kellene nézni, mihez fognak ott kezdeni. Kit, kiket fognak képviselni, kiknek az érdekében fognak eljárni.