Az Európai Parlament október 22-én bizalmat szavazott Jean-Claude Juncker bizottságának, és ezzel lezárta a nyolc hónapja tartó bizonytalansági időszakot az EU-ban. Az Európai Bizottság ugyanis már március óta csak ügyvezető testületként működött, komolyabb, politikai súllyal is bíró döntést már nem hoztak meg.

Tény, hogy a bizottság megalakulását több anomália és furcsa döntés előzte meg, amelyekkel a jövőben foglalkozni kell, és amelyeket meg kell próbálni eltávolítani a rendszerből. Ezért írásos véleményemben azt javasoltam, hogy a jövőben változtassák meg a jelölési folyamatot úgy, hogy a bizottság elnökének kiválasztása és megszavazása után az konzultációkat kezdjen a tagországok miniszterelnökeivel, azoknak ajánljon fel portfóliókat, s csak ezután kérjen személyi javaslatokat a tagállamok kormányaitól.

A jelenlegi rendszer ugyanis fordított, a tagállamok úgy jelölnek komisszárokat, hogy azoknak sejtelmük sincs a jelölés pillanatában, mely szakterületekért lesznek majd felelősek. Ezért fordulhat elő, hogy néhány jelölt szakmai vagy politikai alkalmatlansága csak a brüsszeli meghallgatások során válik nyilvánvalóvá, s ez presztízsvesztést jelent nem csupán az adott országnak, de az EU-nak is. 

Bár a Juncker-bizottság összetételét nem tartom ideálisnak, mindenképpen esélyt látok arra, hogy az új bizottság új energiákat adjon az EÚ politikájának. Ezért szavaztam igennel a bizalmi szavazáson.