2010-ben, a parlamenti választásokon kisebb „baleset” történt: az MKP, amely következetesen dél-szlovákiai szülőföldünk és magyar közösségünk érdekeinek védelmezőjeként nyilvánult meg, nem jutott be a szlovák törvényhozásba. Bejutott viszont egy szlovák-magyar vegyes párt, bár a választások másnapján mindenkit meglepett az a tény, hogy arról a listáról főként magyar szavazatokkal 7 magyar és 7 szlovák nemzetiségű képviselő jutott be a törvényhozásba.
Sebaj, mondták az örök optimisták, majd ezek tesznek valamit az érdekünkben. Az óriásplakátokon harsogva megígért dolgokból csak összejön valami. Talán végre egy gyorsforgalmi utat is kap a Csallóköz.

Azután jött a kijózanodás. Mindjárt a kormányalakítás után világossá vált, hogy semmiféle gyorsforgalmi út építését Pozsonytól délre nem kívánják még csak el sem kezdeni. Más közlekedési beruházást sem terveznek 2014-ig. Későbbre meg ígérhetnek bármit is, 2014 után úgyis egy új kormány jön – gondolhatták 2010-ben.
S mindez nem Robert Fico kormányzása idején történt. Iveta Radičová kormánya viseltetett így Dél-Szlovákia iránt, amely kormányban olyan tagok is ülnek, akik a csallóközi magyarok szavazataival jutottak be a parlamentbe.
Most ismét két csapat vetélkedik a csallóközi magyarok szavazataiért. Az MKP a helyi jelöltekre épít, a másik többek közt Martin polgármesterét ajánlja a csallóköziek figyelmébe. Túrócszentmárton polgármestere lenne majd magyar szavazatok árán hivatott küzdeni a csallóköziek érdekeiért.
Ez azért furcsa, nem?
S nehogy azt higgye bárki, csak kitaláltam az egészet, közlöm azt a két térképet, amelyet Iveta Radičová kormánya 2011. júliusi és 2011. októberi döntése alapján rajzolt meg Farkas Iván kollégám. A döntések Szlovákia autópálya-, gyorsforgalmi, illetve vasúti fejlesztéseiről szólnak az elkövetkezendő három évben. A Csallóköz mind a kettőn fehér folt. Nem volna szükségünk mégis korrekcióra ez ügyekben? Nem volna szükségünk mégiscsak hatékonyabb parlamenti képviseletre?