szalamandra.jpgVan egy cinikus mondat: a modern világ arról szól, hogy korszerű manipulációs technikák használatával a társadalmak három százaléka átveri és orránál fogva vezeti a kilencvenhét százalékot. 
Olyan mondat ez, amelyre napjainkban nem szabad legyinteni. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy az emberek többsége igényli is, hogy vezessék őt.
Olyan mondat ez, amely sok mindent megmagyaráz az életünkről. A reklámok fontosságát, a marketing majdhogynem mindenhatóságát is. „Drágám, most nekem hiszel, vagy a saját szemednek?” – kérdezte feleségétől a hűtlenségen kapott férj, aki azon nyomban egy hihetetlenül ravasz történetet talált ki arról, hogy itt lényegében nem hűtlenség, hanem a feleség érdekeit szolgáló tevékenység történik. És a feleség hitt a mesének.

Csakúgy, mint a felvidéki magyarság fele. Amely most egy kicsit beremegett, amikor azt hallotta, hogy a Most-Híd nem akar együttműködni az MKP-val a következő választáson. Sőt, tovább is mentek: még a minimális együttműködésre sem képesek a számunkra létfontosságú területen, a kisebbségi oktatásügy területén sem. S az ezt szorgalmazó civil egyesületet, a Kerekasztalt „piszkos politikai játékkal” vádolták meg.

Most talán okos volna megállni egy kicsit. Oda jutottunk, hogy a szlovákiai magyar oktatásügy terén szorgalmazott együttműködést az „együttműködés pártja” piszkos politikai játéknak mondja.

Némiképp vicces látni, ahogy naiv, jó érzésű szlovákiai magyar értelmiségiek megpróbálják írásaikkal jobb útra téríteni a Most-Hidat. Nem akarják elhinni, ami történik. Fiatal, magát politológusnak mondó egyén azt mondta nekem egy évvel ezelőtt, hogy Szlovákiában nem egy vegyespárt és egy magyar párt van, hanem lényegében két magyar párt. Amikor rákérdeztem, miért gondolja ezt, azt mondta, hogy a vegyespárt is akkor, amikor a magyarság elemi érdekeiről van szó, magyar pártként viselkedik. Én erre azt mondtam, hogy ez naivitás. A múlt héten e-mailt küldött, amelyben azt írja, hogy visszavonja az állítását. Egy szájból nem lehet hideget és meleget is fújni egyszerre, írja bölcsen. A vegyespárt alkatánál fogva nem képviselheti teljes súllyal a magyarság ügyét. Mondjon nekem valaki olyat, hogy egy, a magyarság ügyeiről szóló beszélgetést őszintén és teljes mélységében le lehet folytatni akkor, amikor a jelenlévők negyede szlovák. S nehogy ezt megint félremagyarázza valaki: a németek sem tudnak úgy beszélni a német érdekek érvényesítéséről, ha köztük van néhány francia, mint akkor, amikor egyedül vannak. Ez talán egy természetes jelenség. 
Azon is meglepődtek sokan, hogy a Most-Híd vezetői azt mondják az érdeklődőknek, hogy ne üssék az orrukat a politikába. A hülye választónak csak az a dolga, hogy a választások napján leszavazzon a politikusokra. Utána fogja be a ...-t és ne érdekelje, mi is történik a politika mezein. Ne kérdezze meg, miért volt az jó neki (őfelségének, a Választónak), hogy kérdése feltevése nélkül leszavazhatott három évvel ezelőtt Hrnčiar úrra azzal a sejtettel, hogy a Matica volt tiszteletbeli elnöke (Hrnčiar) majd egyike lesz azoknak a szlovákoknak, akik a magyar megbékélés ügyét egyengetik. Mert – valljuk be – Hrnčiarnak szép plakátjai voltak, amelyek jókat mondtak a magyar pálinkáról és kolbászokról. És ezt nagyon sokan – stílszerűen – megették. És most azt mondják a Mostos vezetők, ne kérdezze senki, mit tett Hrnčiar és hol van most. Ergo: HOL VANNAK AZOK A MAGYAR SZAVAZATOK, amelyek piedesztálra emelték őt. Merthogy az ilyen kérdések feltétele nem a polgárok kiváltsága: a hidas szavazók csak szavazzanak a választások napján, s utána: kuss! Majd a hidas politikai klán politizál helyettük.

Látjuk, hogyan. Hatodik éve, hogy a szlovákiai magyar társadalom problémáiról egy szó nem esik a szlovák parlamentben. Hatodik éve, hogy nincs, aki szót emeljen a szlovákiai magyarokat hátrányosan érintő döntések ellen. 
A jelenlegi kormányhatalom pedig röhög ezen. A magyarok önmagukat kasztrálták politikailag 2009-ben, azóta nem kell őket komolyan venni, mondják. És teszik is a dolgukat. A magyarlakta vidéket fejlődésében segíteni hivatott R7-es gyorsforgalmi út megvalósítását simán kitolták 2040 utánra. Egy-két vérszegény mediális megnyilvánulás kivételével halotti csend van ebben az ügyben ott, ahová tartozik: a parlamentben. Az ottaniakat ugyanis aprópénzzel megvették: ha lefotóztathatják magukat egy-két új tűzoltó autó átadásán, akkor befogják a szájukat. Vigyorogni jobbra-balra: ez a cél. Meg a csúcs. Lebo... 
Nincs probléma a kultúrában és az oktatásügyben sem. Csend van mindenütt, a temetőbe vezető út csöndje. Egy meghasonlott közösség csöndje.

És közben vannak, akik nem látják, hogy a kettő ez esetben kevesebb, mint az egy. MKP-Most szembenállások paralizálják Komárom, Dunaszerdahely és még legalább 200 helyi önkormányzat munkáját. Éles a szembenállás a megyei önkormányzatok többségében is. A szlovákok pedig élvezik ezt: gyúrjátok csak magatokat, kedves magyarkáim, 2010-ig tartottunk tőletek, de azóta örömmel tapasztaljuk, hogy egymással vagytok elfoglalva. Tálcán hozzátok nekünk a politikai impotenciátokat, verekedjetek csak egymással nyugodtan, mi ehhez nektek szabad és demokratikus kereteket biztosítunk. S néhányatoknak lecsöpögtetünk némi baksist is.

Több naiv értelmiségi is mondotta a közelmúltban, jó, hogy két párt verseng a magyar szavazók kegyeiért. A versenyhelyzet jót tesz majd a közéletnek. 
Intelligens helyeken igen. Itt azonban, amikor 9 százaléknyi magyar választót kell kétszer 5 százalékos küszöb fölé áttornászni némi szlovák szavazói plusztámogatással, ez inkább öngyilkos játszmának tűnik. Itt, ahol a kettő szembefordul egymással és az esetek többségében kioltja egymást, ez öngyilkos filozófia.
Azt is mondogatják néhányan, hogy ha bejut a magyar párt is és a vegyespárt is a parlamentbe, akkor több képviselőjük is lehet, mint az egységes pártnak.
Bravó – csak éppen azt kellene megnézni, mit csinálnak majd ezek a képviselők? Mert eddig egymással szembefeszültek. A magukat intelligensnek valló polgároknak pedig eszükbe sem jut, hogy a matematikában nem csak plusz, hanem mínusz jel is létezik. 
S most itt van: a Most-Híd nem óhajt együttműködni a KISEBBSÉGI OKTATÁSÜGY terén sem. Milyen bizonyíték kell még, hogy kinyíljon az emberek szeme?

Egyértelmű, hogy a Most az SDKÚ lemorzsolódó szavazataira hajt rá. S ahhoz, hogy ott sikeres legyen, kellemetlen a magyar ügyek felvállalása, az ő rövid távú politikai érdekük az, hogy minél szlovákabb párttá váljanak. Így szerezhetnek minél több szavazatot – mihez is? Hogy ők zavartalanabbul űzhessék politikai játszmáikat. Mert ugye, az továbbra is érvényes, hogy a választó ne üsse bele az orrát az ő dolgaikba.

Mert ez az alapképlet: két felfogás létezik a politikáról a szlovákiai magyar társadalomban, ez a különbözőség feszítette a volt MKP-t már 2003-tól. Ez volt az egyik oka a 2007-es elnökváltásnak is. Az egyik azt mondja, hogy a politika szolgálat, és a közösség szerves bekapcsolását jelenti a folyamatokba. Ennek a továbbvivője a mostani MKP, a „Beszéljük meg” sorozat ennek a megnyilvánulása. A másik a kabinetpolitika, amelyet a hidasok csinálnak: a média segítségével hülyítsük meg az embereket, azok majd ránk szavaznak, s utána csináljuk a dolgainkat, a választóknak pedig: kuss. Mert miféle dolog az, hogy némi, a közösségért felelősséget érző magyarok igyekeznek beleütni az orrukat a szlovákiai magyar politikába! Ilyen nincs! – üzeni nekik a Most-Híd. Mi most szlovákokra vadászunk, s ezen a pályán nekünk büdös a magyar ügyekkel való foglalkozás. Mi eljátsszuk, hogy fontos nekünk a magyar nyelv használata, de nemzetiségileg vegyes területeken magunk tagadjuk meg ezt, színtiszta szlovák óriásplakátokat is használva. Magyar vidéken pedig beadjuk nektek a maszlagot színmagyar plakátokon, hogy jó, élhető régiót akarunk számotokra – de hat éve, amióta egyedül vagyunk a parlamentben, a kisujjunkat sem mozdítottuk érte. S azt se mondhatjátok, hogy nem vagyunk demokraták: mindenkit a maga által kedvesnek tartott eszközzel csapunk be. S azon a nyelven, amely a célszemély sajátja. Nem nyelvi jogokról van itt szó, hanem manipulációról. Mi nem a nyelvi jogokat védjük, mi a nyelvet eszközként használjuk. A becsapás eszközeként is.
S ha baj van, majd jön a pártlap, az Új Szó. Lásd az elmúlt hetek megnyilvánulásait: mert a Most szimpatizánsainak egy része sem érti, miért mondott nemet az általuk támogatott párt a magyar oktatásügy problémáinak megoldását célzó együttműködésre. Ennek megmanipulálásához már az Új Szó kellett (amelynek több szerkesztője – vagy azok feleségei – Most-Híd pártkatonák): már a második hete magyarázgatják szorgalmasan, miért jó a szlovákiai magyaroknak az elemi együttműködés elutasítása.

Ennek a cinizmusnak pedig egy vesztese van: a szlovákiai magyar közösség. Amelyről a Most bemérte, hogy jelentősen alulképzett, s így manipulálható. Ehhez csak az Új Szó néhány újságíróját kellett megvenni. Mert tudják, hogy a Most-Híd tagjainak egy része fociszurkolóként viselkedik: szurkol a sajátjainak akkor is, ha útjuk a vágóhídra vezet. A pillanatnyi győzelem a fontos, de hogy a közösségünk széthull így, az őket már nem érdekli. A vak és naiv magyarok igyekezete marja szét a jobb sorsra érdemes szlovákiai magyar társadalmat. 
A szlovákok pedig nevetnek rajtunk. Jobb ügynököket a 21. század technológiáival sem lehetne létrehozni.

 

Szerző: Csáky Pál  2015.05.17. 21:40