maszkok.jpgSokan vannak, akik úgy érzik napjainkban, összezavarodott a szlovákiai magyar közélet, nem tiszták a szándékok és nem világosak az irányok. Többen úgy látják, céltalanul sodródunk, nincs párt, társadalmi szervezet, egyéb közösségi képződmény, amely nyíltan be tudná tájolni a közeljövő igyekezeteit. Engem is többen kapacitáltak, mondjak véleményt a lehetséges fejlődési irányokkal kapcsolatban.

Rendben van, megteszem, azzal a tudattal, hogy az én véleményem is szubjektív, egy a sok lehetséges közül. Ám most éppen olyan időszakot élünk, amelyben arra van szükségünk, hogy együtt gondolkodjunk, s próbáljuk meg kicsiszolni a jövő útjainak irányait.

Hullik szét a Híd, billeg a Most – mondják néhányan. Ez akár örömteli jelenség is lehet – teszik még hozzá. Mégiscsak van igazság a Földön.

Számomra ez nem több, mint egy szomorú folyamat újabb visszataszító epizódja, amely mélységeiben is mutatja, milyen közegben élünk, s mennyire vigyáznunk kell az illúzióinkkal. Arról is szól, hogy az alulképzett szlovákiai magyar tömegeket mennyire lehet manipulálni – s hogy mindeme manipulációkat nem valamiféle magyarfaló szlovákok viszik végbe, hanem a szlovákiai magyar vezetők egy csoportja.

Az, hogy egyre többen lépnek ki a Hídból, nem meglepő, inkább törvényszerű jelenség. A Most-Híd is halad azon a pályán, amelyen végigment Ján Ľupták, Rudolf Schuster és Pavol Rusko pártja. Akár legyinthetnénk is erre: beteljesedik a sorsuk, azt kapják, amit megérdemelnek. De nem legyinthetünk, egy dolog miatt: a szlovákiai magyar közösségben, a szlovákiai magyar lélekben végeztek, végeznek komoly rombolást.

Mára a kilépők mondják, hogy csalódtak a Most-Hídban, hogy az csak a bizniszről és egy szűk csoport érdekeiről szól. Ám ne sajnáljuk őket – a kilépőket – sem. Közéleti kalandorok ők, akik egy adott pillanatban úgy érezték, hogy az érdekeiket Bugárral tudják a legjobban érvényesíteni – majd amikor ez nem jön össze, hátat fordítanak neki is. Nem valamiféle fennkölt elvek miatt, hanem azért, hogy máshol próbáljanak szerencsét. Magam az idei nyáron kétszer kerültem olyan helyzetbe, amikor még mélyebben meggyőződhettem a hidas módszerekről. Egy olyan polgármester ült mellém egy falunapon, akit azelőtt meggyőződéses MKP-tagnak tartottak, de 2012-ben a Most-Híd listáján indult. Amikor megkérdeztem tőle, miért ment el tőlünk, szokatlan őszinteséggel azt mondta: anyagi gondjaik voltak az önkormányzatban, s eljött utána az egyik hidas miniszter, hogy csak akkor kap támogatást, ha otthagyja az MKP-t. Megtette. A választások előtt megint eljött utána, s azt mondta: tegyél le az asztalra egy projektet, s én garantálom neked, hogy megszerezzük rá a pénzt, de csak akkor, ha feljössz a listánkra. Ezt is megtette. Most meg itt áll hülyén, mondja, mert se pénz, se becsület. Amikor azt mondtam neki, gyere vissza hozzánk, az MKP-ba, csak csóválta a fejét: az sem egyszerű, hiszen a történetről az egész régió tud.

A csúcs azonban a következő helyzet volt: egy helyi hidas elnök jött oda hozzám és megkérdezte, tudnék-e neki segíteni abban, hogy munkahelyet találjon. 2010-ben a hidasok rábeszélték, hogy lépjen be hozzájuk, s egy járási szintű intézmény igazgatója lett. Ficóék most kidobták őt, pillanatnyilag munkanélküli, s panaszkodik, hogy „Bugár Béla kétszer is megígérte, hogy szerez valami komoly munkahelyet, de cserbenhagyott.“

Nos, mit mondhat az ember az ilyen helyzetekben? Amikor a bekracholt hidasok könnyei mellé oda lehet tenni annak a szlovák nemzetiségű pozsonyi polgárnak a panaszát is, aki a Smerre szavazott azért, mert azt remélte, az egyik kiemelt  minisztériumhoz tartozó kiszolgáló részleg jövőjét azok tudják majd biztosítani. Erre a Smer augusztusban privatizálta az egész részleget, s a nyertes  besztercebányai új csapat már most bejelentette, februárban mindenkinek felmondanak, és saját személyzetet hoznak Pozsonyba. Ergo: a Smer értelemszerűen először a saját embereit elégíti ki funkciók és pénz vonatkozásában is, a Most-Híd eróziója tehát törvényszerűen folytatódni fog. Sok hidas ennek kapcsán megtalálja majd magában a smeres kötődéseket, s arrafelé fog landolni. Még nyilvánvalóbbá téve a már a választások alkalmával is kirajzolódott valóságot: a Most-Híd valóban vágóhíd, amelyen az emberek a magyar közösségből a Smerbe vagy a semmibe menetelnek át. Végül is itt sem történik  különösebb csoda: itt is csak összenő, ami összetartozik, a smeresek a Hidat 2009 óta ezért pátyolgatják.

Nem más ez, mint a kiszolgáltatott emberek sorsával való cinikus kufárkodás. Szomorú és sok elemében visszataszító: ám legalább most vegye már észre az, akinek szeme van, hogy az emberek kiszolgáltatottságával  magyar idolok(?) is kufárkodnak, akiknek a legkisebb lelkiismeret-furdalást sem okozza, hogy ezeket az embereket a saját önös céljaik kiteljesítésére felhasználják – s amikor az érdekük úgy kívánja, eldobják őket, mint a használt rongyot. Hol vannak ezekben a történetekben a magasztos eszmék, a meghirdetett nagy célok, amelyek tömegeket vittek el az MKP-tól?

S azt se feledjük,  a történet úgy indult, hogy „nem fontos a pék, az orvos, a tanító nemzetisége“. Ez a hermafrodita üzenet pedig nagyban hozzájárult a szlovákiai magyarok belső tartásának csökkenéséhez, a közösségi erő erodálódásához. Bizonyára sokan megváltó üzenetként fogadták ezt a sületlenséget: hurrá, most  már nem kell színt vallanom, sem a munkahelyemen, sem a népszámláláskor, mert ha a kiemelt pályák vonatkozásában ez mindegy, miért ne lenne az az én szerény esetemben is? Amikor közösségünk fogyásának okait keressük, erről a tényezőről sem szabad megfeledkeznünk.

Ezt a káros és buta szlogent persze csak az vehette komolyan,

akinek a lelkében már azelőtt is óriási űr tátongott. Aki már maga sem tudta, hogy magyar-e vagy szlovák, s aki már nem is akart erre a kérdésre választ adni. Most mintha feloldozást kapott volna dilemmáira: most már nem kell ragaszkodnia az indíttatáshoz, amit a családban, iskolában vagy eredeti baráti körében kapott, hiszen itt az új ideológia, amely feloldozza őt kínzó dilemmái alól. És lőn: néhány tízezer magyar megint elúszott a szürke zónába – vagy a túlsó partra.  

Ez a viselkedési mód ráadásul ott visszataszító, hogy ezek az emberek érezték magukat győztesnek a 2010-es és a 2012-es választások után is, egyfajta visszaigazolásként élve meg azt a tényt, hogy több szavazatot kapott a csapatuk, mint a „hűség pártja“. S lenéző mosollyal néztek az – úgymond – MKP-s nemzetiekre, akik az elvekhez és a nemzethez való – szerintük avítt – ragaszkodás szükségességét hangsúlyozták. Történik ráadásul mindez olyan időszakban, amikor a sokszor lenézett szlovák társadalom középrétegei sokkal erkölcsösebben, egészségesebben reagáltak a gazdasági jellegű társadalmi torzulásokra és sokkal keményebben büntették meg pl. a Gorilla anyagokban szereplő szlovák pártokat és politikusokat (főleg az SDKÚ-t és Dzurindát), mint a magyarok a magyarokat (a Most-Hídat és Bugárt).

Csakhogy itt ma már egyetlen magyar sem lenne, ha nincs sok elkötelezett, „avítt“ szemléletű közösségi ember, aki 1920 óta húzza az igát. Igen, a tanítókra, a lelkészekre, a népművelőkre, a csemadokosokra, az elkötelezett MKP-s szervezőkre gondolok, akik ennek a kisebbségi társadalomnak a gerincét alkotják, akik pénztárcájában nem hogy ezresek, de néha húszasok sincsenek – de akik meggyőződésből felvállalták a közösségért való munkát, s akik nem könnyen viselik el, hogy felkapaszkodott szlovák-magyar újgazdagok csak úgy lenézzék, lesajnálják őket. Mert emberségben gazdagabbak ők.

Persze, lehet ezen is mosolyogni. Meg lehet legyinteni a fogyásunkra, a társadalmi visszaszorulásunkra is. Lehet átnézni azon emberek válla felett is, akik az elmúlt három évben is hűek maradtak eszméikhez és tették, teszik a dolgukat a falvakban, városokban nehéz körülmények közepette, néha szó szerint a test-test elleni küzdelem kemény viszonyai között. Csemadokosként, MKP vezetőként, helyi közösségi emberként.  Akiknek még fontos, lesz-e itt magyar közösség ötven év múlva is.

S most joggal jön a  kérdés: akkor most mit csinál az MKP? Miért legitimálja elmúlt időszakbeli lépéseivel az ügyeskedőket, a simlizőket, mért segít a Most-Hídnak elvonni a figyelmet annak belső problémáiról?

Nos, a sodródást be kellene fejezni. Most sem a közélet, sem a kisebbségi magyar társadalom nincs lépéskényszerben. Választások legközelebb jövő novemberben lesznek. Most pragmatikus nyomás nincs rajtunk,   nem indokolt semminemű taktikai lavírozás. Az MKP és a nemzetileg elkötelezett civil szféra számára a korparancs: építkezni és megerősödni. Kidolgozni egy olyan modern víziót, amely versenyképes a 21. század viszonyai közt, s amely lemossa a nemzeti oldalról a nem modern, nem életképes csapat bélyegét. A mostos-hidas oldal meg időt kap arra, hogy megmutassa az igazi arcát.

Nem érv az a Magyarországon megfogalmazódott nézet sem, hogy „a magyar szavazóknak majdnem a fele oda szavazott“. Aki komolyan szándékozik nemzetpolitikával foglalkozni, ilyen felületesen nem közelíthet ehhez a kérdéshez. Az igazságot ugyanis nem lehet a polgárok szavazataival eldönteni. Az igazságot vagy érzi a lelkünkben működő iránytű, vagy elvesztünk. S ha bárkit is meglep az a felismerés, hogy az asszimilálódásra és az azt segítő vagy legalábbis elnéző ideológiákra és szervezetekre 1920 óta van reális igény a szlovákiai magyar társadalomban, az nem érti a megmaradásunkért való küzdelem lényegét – amely minden nemzetpolitika alapja kellene, hogy legyen. Aki simogatni akarja az egyik és a másik hozzáállást is valamiféle vélt egységesülés reményében, az nem hasznot hoz, hanem károkat okoz. Időszerű cseh példával élve: ha húsz hektoliter pálinkához hozzáöntünk öt hektó metanolt, abból nem huszonöt liter minőségi szesz keletkezik, hanem egy veszélyes keverék. Magyarán: az igazi együttműködés a célok és az irányultságok minimum hasonlóságát feltételezi. Most nem ott tartunk: sajnos, helyi, regionális és központi szinten is rögzült a szembenállás, a versengés. A jövő évi megyei választásokon való együttműködésre való felhívás is csak egy célt szolgál: nem a közös erő növelését (aki ebben kételkedik, nézze csak meg, milyen durva a harc sok városi, falusi önkormányzatban), hanem azt, hogy megyei szinten meggyöngüljön az MKP és pozíciókat nyerjen a Most.

De térjünk vissza a polgárok szavazásához. Volt idő, hogy Szlovákiában vastagon szavaztak Ján Ľupták munkásvezér pártjára.  Egy másik választás alkalmával Rudolf Schuster pártjára, majd egy későbbin Pavol Rusko pártjára is. Azt is vicces látni egyébként, hogy több régióban Rusko és Schuster pártjának volt regionális vezetői ma mostos vezetőként jelennek meg – s lépnek le újabban tőlük is. S igencsak méltányolnám, ha valaki a megrögzött hidas szavazók közül elmagyarázná nyilvánosan is, mit hozott a szlovákiai magyaroknak az, hogy szavazataikkal parlamenti mandátumhoz juttatták pl. Martin polgármesterét.

Persze, csak a vak nem látja, hogy a Fico-Bugár oldal megpróbálja újabb zsarolási trükkökkel is csökkenteni a magyar nemzeti oldal esélyeit. Amit A. Nagy László csinált eddig az illetékes elvtársi poszton, az joggal hív ki sok kritikát (Szabad Újság- és Körkép-afférok, szerencsétlen nyilatkozata Dušan Čaplovič miniszterrel való tárgyalása után, a Selye Egyetem és a kétnyelvű feliratok ügyének elszabotálása, stb.) Nagyban hasonlít ez egy kommunista komisszár  működéséhez  a husáki normalizációs időkből, s egyre nyilvánvalóbban a Fico-kormány lépéseinek fedezésére és a magyar civil- és kulturális szervezetek korrumpálására fókuszálódik.

Nem egyszerű ez a helyzet, amiben vagyunk – de nem is reménytelen. Reménytelenné akkor válna, ha mi is, maradék meggyőződéses magyarok is elveszítenénk hitünket a saját jövőnkben.

Ne így legyen. Érezzük és higgyük: van esély, ha hittel továbbmegyünk az utunkon.

Magunkkal törődjünk: szervezzük újra magunkat, erősödjünk!

U.i: Ha valaki úgy érzi, elfogult vagyok, kérem, tekintse át az alábbi, hírügynökségek és szerkesztőségek által az elmúlt hónapokban közölt összeállítást –  amelyet a teljesség igénye nélkül adok közre. S próbáljon elgondolkodni fölötte.

 

 SZEMELVÉNYEK A SAJTÓBÓL

 Újabb távozó - elvesztette kassai pillérét a Híd     

A 2012-es parlamenti választások óta, amikor ellenzékbe került, több, korábban meghatározó, magas pozíciókat betöltő ember távozott a Híd pártból, illetve vezetőségéből. A mostani távozó szerint a párt távolodik célkitűzéseitől, amely szerinte már nem annyira az együttműködés pártja.

Most a Híd kassai alpolgármestere, Renáta Lenártová távozik, nem egész két év után a Most-Hídból. A posztra a párt jelölte. Lenártová szerint a szlovák-magyar vegyespárt egyre inkább távolodik az együttműködés elvétől.

„Érett döntést hoztam” – nyilatkozta, pártbeli tevékenykedésének minden körülményét mérlegelve. „A pártból való távozásom fő oka, hogy a párt eltávolodott a valamennyi kisebbség közti együttműködés és megértés keresésének aktív politikájától. Véleményem szerint szintén kevés hangsúlyt kap a szociális összetartás, érzékenység és a hagyományos értékek megőrzése” – tájékoztatott Lenártová.

Távozását azzal is magyarázza, hogy szerinte a nők nem kapnak megfelelő megbecsülést a pártban, amely a legutóbbi parlamenti választásokon is megmutatkozott, amikor is egyetlen nő sem került a parlamentbe a párt jelöltjei közül. Lenártová további politikai tevékenységét a fentiek szellemében kívánja folytatni, főleg ami a szociális érzékenység elvét és a hagyományos értékek megőrzését illeti.

Korábban, közvetlenül a parlamenti választások után Pfundtner Edit, a párt alelnöke hagyta ott a pártot, indokait nem pontosítva. Vörös Péter elnökségi tag, Bugár Béla pártelnök korábbi cégtársa, a rossz választási eredményekre és arra hivatkozva mondott le a pártban betöltött minden posztjáról, hogy „a kisebbségi jogok melletti határozott, és egyértelmű kiállásra a párt vezetésében nincsen igény.”

(bumm, TASR,2012.10.3.)

 

Jakab Elemér cégére kíváncsi a parlament

 2012. szeptember 30. vasárnap, TASR, Pozsony

Törvénysértés gyanúja merült fel a Híd parlamenti képviselőjével, Jakab Elemérrel szemben. A képviselő esetében állítólag összeférhetetlenség áll fenn: egyidejűleg volt parlamenti képviselő és egy kft. ügyvivője. Az esetről a Trend című gazdasági hetilap számolt be.

Az EMI kft. Jakab Elemér résztulajdona. A céget még azelőtt hozta létre, hogy bekerült volna a parlamentbe. A vonatkozó törvények szerint képviselő nem vállalkozhat. A lap szerint Jakab ezt a tilalmat megszegte.

Miroslav Beblavý (SDKÚ), a parlament összeférhetetlenségi bizottságának elnöke is kíváncsi rá, hogy vállalkozott-e a Híd képviselője. „Ha egy olyan sajtótermékben, amely legalább egy kicsit megbízható, megjelenik egy arra utaló információ, hogy törvénysértés történhetett, akkor az érintett közszereplőhöz fordulok, hogy adjon magyarázatot” – mondta Beblavý.

Jakab 2010. július 8-án tette le a képviselői esküt. A Trend szerint azonban 2011. április 29-ig ügyvivő volt. Jakab a hetilap megkeresésére elmondta, hogy amióta parlamenti képviselő, azóta csak társtulajdonosa a cégnek, aktív vállalkozói tevékenységet nem folytat, azt pedig nem tudja, hogy a kereskedelmi jegyzékben miért szerepelt még 10 hónappal később is ügyvivőként.

A lap azonban bemutatott olyan munkaszerződéseket is, amelyeket azt követően keletkeztek, hogy Jakab képviselő lett, ám ezeken az ő aláírása szerepel.

 Pfuntner Edit is otthagyta a Hidat

Pfundtner Edit, a párt korábbi parlamenti képviselője lemondott alelnöki posztjáról, és kilépett a Hídból. Lemondott regionális elnöki tisztségéről a Trencsén megyei Jozef Letko és az Eperjes megyei Marián Straka is. Döntésüket nem is tárgyalták meg a párt vezetésével, hanem csupán megüzenték, mondván, Bugár és pártja nem tartották be nekik adott ígéreteiket.

Bugár Béla pártelnök mentegetvén a helyzetet közölte, a kerületi pártelnökök egyfajta figyelmeztetésnek vették, hogy a párt rossz eredményt ért el az adott régióban a márciusi előrehozott választásokon.

Pfundtner két héttel ezelőtt levélben jelezte a pártelnöknek, hogy állást keres, ám Bugár nem segített neki.  A Híd vezetője tiszteletben tartja a volt képviselő döntését, de megjegyezte, kár, hogy ilyen elhatározásra jutott.

Bugár szerint elképzelhető, hogy a pártot elhagyhatják olyanok, akik csak azért voltak a tagjai, mert a Híd kormánytényező volt. Ugyanakkor hangsúlyozta, sem Pfundtner Editet, sem pedig a két volt kerületi elnököt nem tartja ilyen embernek. „Ám biztosan lesznek emberek, akik távoznak” – tette hozzá.

(TASR, ú, 2012. május)

 

Lemondott Vörös Péter

 2012. április 17. kedd,  ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Pozsony/Komárom

Április 15-i dátummal lemondott a Híd pártban betöltött minden tisztségéről, országos és járási elnökségi tagságáról Vörös Péter, a párt korábbi parlamenti képviselője. A politikus erről Facebook-profilján és a párt honlapján is tájékoztat.

 Vörös Péternek a döntésével kapcsolatos állásfoglalását az alábbiakban olvashatják:

„A 2012-es választások a komáromi járásban és a nyitrai kerültben is a párt szempontjából nem jó eredménnyel zárultak. Sokkal kevesebb szavazatot kaptunk, mint két éve. Úgy gondolom, hogy ez nem járhat következmények nélkül. A Híd központi kampányszlogenje 2012-ben a felelősség volt. Most itt az ideje, hogy mindenki elgondolkodjon a maga felelősségén. Én ezt megtettem, és levontam a megfelelő konzekvenciákat. Az elmúlt fél évben nagy erőkkel dolgoztam azon, hogy a komáromi Munka utcai alapiskola hozzájuthasson a felújításához szükséges, megpályázott és elnyert uniós pénzforrásaihoz. Felvállaltam a postás szerepét, saját kezűleg kézbesítettem az önkormányzat leveleit és kérvényeit, és igyekeztem közbenjárni, lobbizni az ügyben az illetékes miniszternél, Simon Zsoltnál. Sajnos, minden erőfeszítésem hiábavaló volt, a kormányváltásig nem tudtuk megoldani a helyzetet, és ezek után a komáromiak joggal kérdezik azt, ki ezért a felelős. A választ mindenki adja meg saját magának. Én nem kívánok többé egy olyan párt elnökségi tagja lenni, amelyik ígér, de az ígéreteit nem tudja betartani, miközben a lehetőség ott volt a kezünkben. A pártnak két parlamenti képviselője és egy illetékes minisztere volt, az iskola ennek ellenére a mai napig nem kapta meg a pénzt. Azt is kénytelen voltam tudomásul venni, hogy az a politikai attitűd és világlátás, amelyet én képviselek, nem tudott hangsúlyossá válni a párt politikájában. Számomra a magyarság ügye, a kisebbségi jogaink melletti határozott és egyértelmű kiállás kulcsfontosságú és ehhez kell megnyernünk a velünk együtt gondolkodó szlovákokat.   Sokáig úgy gondoltam, hogy ez az alapállás a párton belül képviselhető, hiszen mindannyian ugyanazt akarjuk, ugyanazért dolgozunk. Mára be kellett látnom, hogy erre a fajta gondolkodásra a párt vezetésében nincsen igény és azok a választók, akiket ezzel meg tudtunk volna szólítani, elfordultak tőlünk, más pártot támogattak vagy nem mentek el szavazni. Ettől kezdve tehát el kellett döntenem, hogy képes vagyok-e ilyen körülmények között folytatni a munkát, vagy más utat választok. Én ez utóbbi mellett döntöttem. Meggyőződésem, hogy a két, magyar érdekeket felvállaló pártnak meg kell találnia az egymáshoz vezető utat, mert a szlovákiai magyarokat nem lehet még egyszer olyan helyzetbe hozni, hogy tanácstalanul álljanak az urnák előtt, vajon kit válasszanak. Az üres gesztusok, az alibikeresés, a másikra mutogatás ideje lejárt. Azzal, hogy a Híd ellenzékbe került, az MKP pedig ismét parlamenten kívül maradt, az egyetlen lehetséges út, hogy elgondolkodjanak, hogyan fognak tudni együttműködni a jövőben.

Minden kollégámnak, párttársamnak köszönöm, aki segítette a munkámat és a szívből kívánom a párt vezetésének, hogy az elkövetkező négy év alatt sikerüljön egy igazán karakteres párttá formálni a Hidat, és hogy megtalálják azt az összetartó erőt, eszmét és gondolatot, amely a pártot és szimpatizánsait egy irányba mozdítja.” (ú, MTI)

 

Ideológiailag épül le a Híd

 Szótlan Szemtanú     2012. 05. 15.

A Szótlan Szemtanú azt hitte, hogy a választások utáni pár hónapban inkább az MKP személyi állománya fog lemorzsolódni, mint a Hídé, erre tessék: Vörös Péter háttérbe vonulását követően Pfundtner Edit kilépett Bugárék pártjából.

Az okokról sokat nem tudni, de egy dolog biztos: a Híd lassan kifogy azokból a politikusokból, akiknek van érdemi mondanivalója, és ez komoly hiba.

Vörös és Pfundtner ténykedésében és távozásában találunk néhány közös pontot, meg néhány különbséget is. Nagyon röviden nézzük meg, kikről van szó, hiszen mint látszik a „Hídas” kategóriát alkalmazni a politikusokra eléggé értelmetlen dolog: mindenkinek más a motivációja és az előélete.

 

Vörös Bugár Béla közeli munkatársaként ténykedett már az MKP-s időkben is, aztán alapító tagja lett a Hídnak, 2010-től pedig parlamenti képviselő. Effajta minőségében nem hagyott maradandó nyomot, két dolgot kapcsolhatunk a nevéhez: 2010-es ténykedése alatt például egyszer nem lépett fel önálló beszéddel, kérdéseket sem tett fel, és önálló törvényjavaslata sem volt, ergo nem csinált semmi érdemlegeset (a Sme szerint összesen hét képviselő tartozik ebbe az exkluzív csoportba). A másik jellegzetes tulajdonsága, hogy blogján olyan bejegyzéseket írt nemzeti összefogásról és víziókról, hogy az egy MKP-s képviselőnek is a becsületére vált volna. Valószínűleg a passzivitás miatt Vörös befutó helyet bukott a választásokon, hat helyet zuhant. Később pedig a komáromi belharcokra és a felelősségteljes nemzeti politika hiányára hivatkozva távozott.

Pfundtner Edit a Híd egyik új arca volt a párt megalakulása idején, jogászként, az MKP-s perifériáról került a politikába. A női jelöltekkel szemben ebben a férfiközpontú világban folyamatosan él a gyanú, hogy nem a képességeiknek, hanem az arcuknak és az imidzsüknek köszönhetik a pozícióikat. Pfundtner lehet, hogy kezdetben ebbe a kategóriába tartozott, de szorgalmasnak és tanulékonynak bizonyult. Egészen széles körű ismeretekre tett szert például a kisebbségi ügyek terén, amit azért bíztak rá, mert nem akadt olyan képviselő, aki érdeklődést mutatott volna a téma iránt. A jó munkának egy vállalatnál megvan a hozadéka, mert az illetőt kinevezik, de a politikában másként működnek a dolgok: Pfundtner a parlamenti kiszorítósdi miatt csak a 15. helyről indult a választási listán, de a karikázásokkal is csak egy helyet tudott javítani. Érdekes, de egyelőre legfeljebb csak összeesküvés-elméletekre okot adó mellékkörülmény, hogy akkor távozik, mikor a Híd a semmit sem mutató A. Nagy László kinevezését szorgalmazza a kisebbségi kormánybiztosi posztra. Hát így.

Miért aggályos a Híd számára Vörös és Pfundtner távozása, ha ők ketten még csak nem is számítanak parlamenti képviselőnek, ráadásul a választásokon se szerepeltek kiugróan jól? Azért, mert mind a ketten a Híd nemzeti-ideológiai szárnyához lennének sorolhatóak, ha létezne ilyen fogalom. Bugárékkal kapcsolatban korábban gyakran megfogalmazódtak olyan vádak, miszerint nem képviselik a parlamentben a szlovákiai magyarság érdekeit, nem szólalnak fel, nem is nyilvánulnak meg látványosan ez ügyben. A Híd a harcos kisebbségi érdekvédelmet az előző kormány idején egyszerűen rátolta partnerére, az OKS-re, s erről azt állították, tudatos stratégia eredménye ez az állapot. Ha nagyon muszáj volt, akkor hozzátették, a párton belül „szakértők” foglalkoznak a témával – ez lett volna Pfundtner. Ha még tovább kellett indokolni a Híd „nemzeti” elköteleződését, akkor jött a mutogatás a képviselők sokszínűségére – például Vörösre és a különutas nézeteire. Most pedig se OKS, se Pfundtner, se Vörös, a Szótlan Szemtanú pedig kíváncsi lenne arra, milyen az, mikor Érsek Árpád és Csicsai Gábor védelmezik a magyar iskolákat.

Ennek az ideológiai kiüresedésnek a fényében még azt is meg lehet magyarázni, miért megy bele ennyire könnyen a Híd abba, hogy megszerezze Ficótól a kisebbségekért és polgári társadalomért felelős kormánybiztosi posztot. Pedig a rizikók egyértelműek: Ficót semmi nem köti abban, hogy ellehetetlenítse a biztos munkáját, akinek még a kompetenciáit sem ismerjük. Mégis, a Hídnak valamilyen módon bizonyítania kell a választói felé, hogy törődik a nemzetiségi témával. A jelenlegi politikusi felhozatalt tekintve ezt pedig csak úgy tudják elérni, hogy a kormánybiztosra mutogatnak.

A kisebbségügyi kormánybiztos az államnyelvet védi                              

Érdekes tudósítások láttak napvilágot a kisebbségügyi kormánybiztos és az oktatásügyi miniszter találkozását követően.

A. Nagy László – a Sita hírügynökség tudósítása szerint Dušan Čaplovič oktatásügyi miniszterrel való tárgyalását követően – azon véleményének adott hangot, hogy a szlovák nyelv oktatását a nemzetiségi iskolákban olyan színvonalon kell biztosítani, hogy a gyermekek nemzetiségükre való tekintet nélkül egyforma mértékben sajátítsák el a szlovák nyelv ismeretét.

Ez a mondat – ha a hírügynökség hűen adta vissza A. Nagy László szavait – gyakorlatilag azt jelenti, hogy A. Nagy László azt akarja, hogy a felvidéki magyarok ugyanúgy tudjanak szlovákul, mint a szlovákiai szlovákok! És ez baj!

Nonszensz, ha a diákoktól azt várják el, hogy egy idegen nyelvet (még ha államnyelvről is van szó) olyan színvonalon sajátítsanak el, mint azok, akinek ez az anyanyelvük. Nem kell ahhoz semmilyen pedagógiai tapasztalat, hogy kimondjuk: ez az elvárás ostobaság, és kivitelezhetetlen. Ha A. Nagy Čaplovičcsal azt tervezi, hogy ezt a nyelvi terrort a magyar iskolákban bevezetik, akkor az esélyegyenlőséget tekintve a szlovák diákoktól is elvárhatnák, hogy azok anyanyelvi szinten sajátítsanak el egy idegen nyelvet. És ha ez megvalósul, akkor – de csakis akkor – jöjjenek olyan elvárásokkal, hogy a felvidéki magyarok olyan szinten bírják a szlovákot, mint a szlovák nemzetiségűek.

Ez az igyekezet azt a szlovák politikusok által oly nagyon támogatott gondolatot erősíti, hogy kizárólag a szlovák nyelv ismerete elegendő legyen ahhoz, hogy Szlovákia jelenlegi határain belül elegendő legyen az érvényesüléshez, azaz, azokon a területeken is, ahol a szlovákok számbeli kisebbségben élnek. Azaz, hogy úgy folytatódjék a felvidéki magyar települések felhígítása, hogy a magyar őslakosok alkalmazkodjanak a betelepültekhez.

Egy kisebbségügyi kormánybiztostól inkább az adott országban élő számbeli kisebbség nyelvének védelmét várná el az ember...

(Oriskó Norbert, Felvidék.ma, 2012.július 14.)

 

Beszélgetés A. Nagy László kisebbségi kormánybiztossal

Száz napos a kisebbségi kormánybiztosi hivatal. A. Nagy László kormánybiztost helyzetünkről, a status quo szabta keretekről és a jogérvényesítés lehetőségeiről kérdeztük.

Kormánybiztos úr, ennek az interjúnak hónapokkal, hetekkel ezelőtt kellett volna elkészülnie, nem a Szabad Újságon múlott, hogy nem így történt.

Ennek két oka volt. A hivatal létrehozásával rengeteg volt a teendőm, nem a Szabad Újság volt az egyetlen lap, amelynek nem adtam hosszabb interjút. A másik ok pedig, hogy volt bennem egy ellenérzés a Szabad Újsággal szemben a korábbi időszakból, amikor a lap írásaival, kommentárjaival, blogjaival erőteljesen részt vett a politikai harcban a kisebbségi térfélen, és elég erősen elkötelezte magát az én korábbi pártommal szemben. Emiatt volt bennem egy ellenérzés, és úgy döntöttem,hogy azoknak a sajtóterméknek adok hosszabb interjút, amelyek vagy neutrálisak, vagy barátságosak voltak korábbi pártomhoz és ahhoz a kormánypolitikához, amelyiknek én is részese voltam. Mára lezártam magamban a korábbi időszakot,és megpróbálom úgy megközelíteni a problémákat és a sajtót, hogy elvonatkoztatokattól, kinek milyen volt a múltja, illetve milyen volt az én szerepem ebben a múltban.

Engedje meg, hogy megjegyezzem, lapunk soha senkit ok nélkül nem bírált, és nem valaki ellen kötelezte el magát, hanem a magyar érdekek mellett. De beszéljünk a támogatásokról. Az első Fico-kormány alatt, miközben a nyelvrendőrség zaklatta  lapunkat magyar nyelvű óriásplakátjaink miatt, 30 ezer euró támogatást kaptunk, tavaly, Rudolf Chmel idejében már ennek csak a felét, idén pedig 4 ezer eurót. Ez a döntés se igazságosnak, se pártatlannak, se méltányosnak nem mondható. Mi a magyarázat arra, hogy egy országos hetilap csak ekkora összeget kap az adófizetők pénzéből?

Az a magyarázat, hogy rendkívül nagy volt az érdeklődés a támogatások iránt. Sokkal több pályázat érkezett, mint korábban. A költségvetésben 4,5 millió euró van elkülönítve a kisebbségi kultúrára, és a kérvények összege meghaladta a 13 millió eurót. Tehát lényegesen kevesebbet kaptak a kérvényezők, mint a korábbi években. Azt hiszem, idén sokan lesznek elégedetlenek, a szakmai bizottságok kénytelenek voltak kevesebbet adni, mint amennyire szükség lett volna, vagy mint amit  megérdemelt volna egy-egy sajtótermék, vagy akár egy-egy kulturális rendezvény.

A megítélt összegeket egyelőre még nem tették közé, tehát nem látható, milyendöntések születtek, a 2011-es tapasztalatokból  kiindulva azonban vannak félelmeink és fenntartásaink, hiszen tavaly a Most-Hídhoz közeli pályázók egyértelműen kedvezményezettek voltak. A döntéseket és a rendszert már akkor is sokan bírálták. Tervezi, hogy ezt a rendszert módosítsa, átláthatóbbá, igazságosabbá tegye, függetlenítse a pártpolitikától?

Nem tudom visszaigazolni, hogy itt valamiféle pártpolitikai döntések születtek volna akár tavaly, akár idén. A bizottságok mandátuma még májusban lejárt, és az új pályázatoknál, amit november elején hirdetünk majd meg, új szakmai testületeketállítok fel. Elsősorban a szakmai rátermettséget veszem majd figyelembe, olyanszakembereket választok, akik csak a szakmai és a társadalmi érdeket fogják figyelembe venni. Korábban, mikor a támogatások a kulturális minisztériumhoz tartoztak, pártbefolyás alatt voltak, s ezt magam sem tartottam helyesnek. A szakmai értékelő bizottságok összetétele keresztül megy majd a kormány mellett működőkisebbségi bizottság szűrőjén, és ez is biztosíték lesz arra, hogy a bizottságoktagjainak a kiválasztása megfelelő legyen. A kisebbségi kormánytanács egyébkéntstatútumánál fogva bármikor ellenőrizheti a folyamatot, és ez egy következő garancia,hogy a támogatás zökkenőmentesen és pártoktól függetlenül működjön a következő évben.

A tavalyi pályázatoknál a bizottságok döntéseit az akkori miniszterelnökhelyettes,Rudolf Chmel sok esetben fölülbírálta. Ön is így tett?

Igen, éltem ezzel a lehetőséggel, mert megszabott felelősségem is van, nemcsak aláírom, egyet is kell értenem a döntésekkel. Néhány esetben, amikor úgy ítéltem meg, hogy a közösség szempontjából jelentősebb kulturális rendezvény vagy kiadvány nem kapott megfelelő támogatást, minimális korrekcióval éltem. Ha azonban valakinek hozzáadtam, akkor másoktól el kellett vennem.

A Szabad Újság ügyében is hozott döntést?

Igen.

Az elmondottak alapján feltételezem csökkentette az összeget?

Igen, ha jól emlékszem ötezer euró volt, és ezret vettem el. ...

 (Szabad Újság, 2012. szeptember)

 

 Kábítószer-birtoklás miatti eljárás a Híd egyik (volt) jelöltje ellen    

(2012. március 8. csütörtök, MTI, Pozsony)

Egy képviselőjelöltet ki kellett húzni a Híd választási listájáról  – erősítette meg az MTI-nek csütörtökön a párt a Pravda napilap értesülését, amely szerint B. Attila azért lépett vissza a listáról, mert kábítószer-birtoklás gyanúja miatt vizsgálat indult ellene.

„Március 6-án kaptuk meg B. Attilának a listáról való visszalépésre vonatkozó kérvényét; a Híd párt ennek alapján szerdán a belügyminisztériumhoz fordult, és kérte az érintett jelöltnek a listáról történő eltávolítását” – közölte az MTI-vel Kovács Nikolett, a Híd sajtótitkára.

B. Attila – aki a nagykürtösi körzeti hivatal vezetője – a párt választási listájának 33. helyén szerepelt. A Pravda megerősített információi szerint a rendőrség B. Attila irodájának átkutatásakor „gyanús port” tartalmazó küldeményt talált.

„Az eset kapcsán kábítószer-birtoklás, -kereskedelem és -előállítás miatt indítottunk eljárást” – mondta az eset kapcsán Mária Faltániová besztercebányai kerületi rendőrségi szóvivő.

 

Hogyan hiúsult meg egy komáromi magyar iskola felújítása?

 Nem a Simon Zsolt által megjelölt cég győzött?

 Vörös Péter lemondott     

Hiába nyert el 1,2 millió eurót a komáromi Munka Utcai Alapiskola, végül mégsem újítják fel. A Híd elnöke és illetékes minisztere a várost okolja, Komárom vezetésének és Vörös Péternek erről más a véleménye. Mi az igazság? Utánajártunk.

Vörös Péter, aki a márciusban véget ért választási ciklusban a Híd komáromi parlamenti képviselője volt, kedden bejelentette, lemond minden pártbéli tisztségéről. Ezt egyrészt azzal indokolta, hogy a Híd sok szavazatot vesztetett a Komáromi járásban és a tágabb régióban, valamint azt is fájlalta, hogy pártja nem szentel kellő figyelmet a magyarság ügyének, a kisebbségi jogaink melletti határozott kiállásnak. Harmadik, legkonkrétabb indokaként a komáromi Munka Utcai Alapiskola felújítási kálváriáját említette. Jelezte, noha személyesen lobbizott Simon Zsolt volt agrárminiszternél, a Híd alelnökénél, s közvetített Komárom városa és a minisztérium között, hogy a már elnyert uniós pénzforráshoz hozzájusson az iskola, ez mégsem sikerült.

„Sajnos, minden erőfeszítésem hiábavaló volt, a kormányváltásig nem tudtuk megoldani a helyzetet, és ezek után a komáromiak joggal kérdezik azt, ki ezért a felelős. A választ mindenki adja meg saját magának. Én nem kívánok többé egy olyan párt elnökségi tagja lenni, amelyik ígér, de az ígéreteit nem tudja betartani, miközben a lehetőség ott volt a kezünkben. A pártnak két parlamenti képviselője és egy illetékes minisztere volt, az iskola ennek ellenére a mai napig nem kapta meg a pénzt“ – fogalmazott Vörös Péter.

2010-ben kezdődött a kálvária

A komáromi Munka Utcai Alapiskola a város legnagyobb iskolája, megyei szinten a legjobb magyar nyelvű tanintézmény. Komárom városa még az előző vezetés idején közel 1,2 millió euró uniós forrást nyert el pályázaton az iskola épületeinek felújítására, valamint iskolai berendezések beszerzésére és eszközfejlesztésre. Mindez még az első Fico-kormány idejében történt – a támogatási szerződést 2010 májusában írták alá.

Az egész ügy végére már 2010-ben is pont kerülhetett volna, hiszen a város még ebben az évben – Bastrnák Tibor polgármestersége alatt – két közbeszerzést írt ki. Ám a folyamat során különböző hibák történtek, így végül sikertelenek voltak. Egyes vélemények szerint az egyik közbeszerzés azért esett kútba, mert nem a „megfelelő“ cég nyerte.

A harmadik közbeszerzést már az Anton Marek által irányított új vezetés indította 2011 júniusában. A rekonstrukció és modernizáció három tételben került meghirdetésre, külön kezelve az építkezési munkálatokat, az eszközbeszerzést és a más jellegű teendőket. Az elektronikus aukció sikeres volt, az eredményt azonban érvénytelenítette a Regionális Operatív Programot irányító, agrártárca alá tartozó hivatal, az épületfelújítási munkálatokra szóló közbeszerzés kiírása körül talált kifogásokat.

 

Vörös Péter vállalta, közbenjár a magyar iskola érdekében

Tavaly októberben Vörös Péter felvállalta, hogy komáromi képviselőként közvetíteni fog a város és a hídas vezetésű minisztérium között, mivel banálisnak tartja, hogy a megye legjobb magyar iskolája nem tudja megkapni a már megnyert pénzt. „Jómagam nem politikai vagy más felelősöket szeretnék felkutatni, nem a mutogatást szeretném folytatni, hanem a megoldás keresésében szeretnék közbenjárni” –  hangsúlyozta akkor. Többször egyeztetett Simon Zsolttal és a városvezetéssel is. Előzetesen a minisztériummal jóváhagyatta az újabb, negyedik közbeszerzés szövegét, melyet a város végül tavaly december 27-én írt ki. Azért csak ekkor, mert a minisztérium válasza, miszerint május végéig meghosszabbítja a felújítási munkálatok elvégzésének határidejét, csak december 21-én érkezett meg a városi hivatalba - mindez kiderül a birtokunkba került levelekből.

Ekkor úgy tűnt, minden rendben lesz, január elején Vörös Péter is örömének adott hangot. Ám ismét kisebb zavar keletkezett, mivel a minisztérium (az irányító hatóság) hiányolta a közbeszerzés teljes dokumentációját. A város jelezte, ezt csak február első felében tudja küldeni, mivel a közbeszerzési törvény pontosan előír bizonyos határidőket, s ezt a városnak be kell tartania. A minisztérium a haladékot megadta, a közbeszerzés végül február elején sikeresen lezárult – egy galántai cég nyert –, s a város elküldte a teljes dokumentációt az illetékeseknek.

A határidő egyre jobban szorított, az ügyintézés egyre lassult

Ezt követően a minisztériumnak 21 napja volt arra, hogy választ adjon a városnak, s jóváhagyja az egész projektet. Ezután aláírhatták volna a szerződést a kivitelezővel, s megkezdődhettek volna a felújítási munkálatok, melyeket gyilkos határidőn belül – május végéig – kellett volna befejezni. Fekete Zoltán, az iskola igazgatója – akinek, miután nem az iskola volt a szerződő fél, az eseményekre nem volt befolyása – február végén még reménykedett, hogy mégis sor kerül a felújításra, hiszen erre égető szükségük lenne.

Novák Tamás alpolgármester a Bummnak elmondta, a minisztériumi illetékesek egyáltalán nem siettek, a válaszadás határideje pont a választások előtt egy nappal járt le, ám még ekkor sem érkezett felelet. Csak a parlamenti választások után kaptak a Simon Zsolt által vezetett minisztériumból egy olvashatatlan faxot, melyet néhány nappal később írásban is kézhez vehettek. Elmondása szerint ez a levél egy több oldalas dokumentum volt, mely különböző kifogásokat sorol fel, főként a szövegi részt illetően. Hangsúlyozta, bár az elmúlt háromnegyed évben csak a felújítási munkálatokra kiírt közbeszerzéssel kapcsolatban merültek fel kifogások, a választások utáni levélben a júniusban már jóváhagyott két másik közbeszerzést sem találták rendjén valónak, holott ez korábban fel sem merült, s most már nem is lehetett volna kifogásokkal élni.

Bastrnák negatív szerepben?

Az ügyben egyébként segítséget ígért a Híd másik komáromi képviselője, Bastrnák Tibor korábbi polgármester is. Novák Tamás kérdésünkre elmondta, Bastrnák egyszer sem kereste meg a városvezetést az ügyben, nem is beszéltek erről. Vörös Péterrel viszont együttműködtek, többször is konstruktívan tárgyaltak, ajánlásait teljes mértékben figyelembe vették.

Több, az ügyet ismerő, névtelenséget kérő forrás úgy nyilatkozott a Bummnak, hogy Bastrnáknak, aki a párton belül a Simon-szárnyhoz tartozik, negatív szerepe lehet abban, hogy a minisztérium állítólag akadályozó módon lépett fel. Ezt valaki azzal magyarázza, hogy csak folytatása annak a sokszor kibékíthetetlennek tűnő szembenállásnak, ami a városi képviselő-testületben is tapasztalható a Híd frakciójának egyes tagjai és a városvezetés között. Mások szerint Bastrnák Tibor párttársát, Vörös Pétert akarta "megleckéztetni", amiért ilyen aktív szerepet vállalt az iskola ügyében, s kampányában is felhasználta. Állítólag ezzel akarta megmutatni, hogy Komáromban ő az  „erős ember”.

Bastrnák Tibor kijelentette, amíg erre nincsenek bizonyítékok, ez merő vádaskodás. „Azok vádaskodnak, akik saját sikertelenségüket akarják palástolni másokra mutogatással“ - reagált a képviselő, hozzátéve, a jelenlegi városvezetés gyártja a sikertelen közbeszerzéseket - 30 közül 25 meg lett szüntetve különböző hibák miatt. Arra a felvetésre, hogy két közbeszerzés az ő polgármestersége alatt hiúsult meg, azt felelte, azoknál az illetékes városi bizottság miatt történt így, míg a legutóbbiaknál a városvezetés hibájából.

Bastrnák hangsúlyozta azt is, azért nem vállalt szerepet az iskoláért való lobbizásnál, mert az egyik érintett jelezte, személye esetleg kerékkötője lehet az ügynek. Hozzátette, Vörös Péterrel nincs semmi problémája, kapcsolatuk jó, s a Munka utcai iskola ügyében is megbeszélték, hogy ő háttérbe vonul.

A komáromi iskola felújítása tehát a mai napig nem kezdődhetett meg. A városvezetés állítja, mindent megtettek a siker érdekében, Vörös Péter ajánlásait megfogadták, miközben az illetékes hídas miniszter, s Bugár Béla is azt mondja, a város a ludas.

Hozzátartozik a képhez, hogy a Simon Zsolt vezette tárca más esetben tudott még az utolsó pillanatban is dönteni: egy állami erdő eladására, melyben a miniszer bátyja is vadászni szokott, egy nappal a választások előtt bólintott rá.

(Bumm, 2012. április 18.)

 

Megverték Bugár tanácsadóját

Még július hatodikán, a kora reggeli órákban két ismeretlen férfi megverte Pozsonyban Bugár Béla egyik tanácsadóját – Frederik Buzát. A 37 éves férfi három napig feküdt a kórházban, a rendőrség szerint nem rablótámadás történt.

A Hospodárske noviny információi szerint Buzát kihúzták kocsijából, majd baseballütőkkel támadtak rá – a férfi kórházi kezelésre szorult. A pozsonyi rendőrség nyomozást indított az ügyben.

Bugár a gazdasági napilapnak megerősítette a támadás tényét.

Bugár elmondása szerint négy éve ismeri Buzát, aki az utóbbi évben vált a pénzügyi tanácsadójává - korábban Dušan Čaplovič, a Smer jelenlegi alelnöke mellett látott el hasonló feladatokat: a külpolitika, a kommunikáció és a tudásalapú társadalom témakörében. A Hospodárské noviny információi szerint a férfinak semmilyen referenciája nem volt ebben a témakörben, zavaros ügyekben járatos embernek tartották. Čaplovič szerint szakmai gyakorlattal szerezte meg a jogosultságot arra, hogy tanácsadói feladatokat végezzen mellette. Buza Bugár elmondása szerint anyaggyűjtéssel foglalkozik, asszisztensének feladatait egészíti ki.

Buza apja szerint fia nemrég fejezte be a főiskolát, de nem tudta megmondani, miből és mivel foglalkozik. Fia állítja, hogy családi székhelye címén vállalkozik. A Hospodárske noviny információi szerint Buzának a Hídban nagyobb befolyása is van, egyfajta „szürke pénzügyi eminenciásnak” számít.

(Bumm,     2011. augusztus 18.)

Szerző: Csáky Pál  2012.10.07. 20:24