Az elmúlt napok nyilatkozatháborúja után a szlovákiai magyaroknak elegük van a belhoni magyar politikusok egymásnak történő üzengetéséből. Ami az elmúlt napokban történt, az sokakban a szlovákiai magyar politikának a választóktól való teljes elidegenedése érzetét keltheti – s ez nagyon nem lenne jó. Próbáljunk tehát rendet tenni gondolatainkban.

Talán mindenki emlékszik még rá, hogy 1998-ban az MKP-t a szlovákiai magyar közösség érdekeinek képviseletére hoztuk létre. 2003 és 2006 között a pártban és a párt körül azonban olyan csoportosulások kezdtek egyre nagyobb befolyásra szert tenni, amelyek esetében világos volt, hogy tevékenységükben nem a közösségi, hanem a személyes és az anyagi érdek dominál. Ezt a folyamatot volt hivatott leállítani az MKP-ban 2007-ben megtörtént váltás.

A gazdasági csapat azonban nem fogadta el a megváltozott viszonyokat, először megpróbálta visszavenni a hatalmat az MKP-ban, majd miután rájött, hogy ez nem fog menni, saját pártot hozott létre Most-Híd néven. A párt nem magyar pártnak, hanem vegyes pártnak határozta meg magát, s a tavalyi parlamenti választások alkalmával több szavazatot szerzett, mint az MKP. Lépésről lépésre kiderült azonban, hogy azok az eszmék, amelyeket a zászlójukra tűztek, nem igazán fontosak számukra. Ennek köszönhetően írta le 2010 végén egyik legnagyobb támogatójuk, Štefan Hríb, hogy számára a 2010-es év legnagyobb csalódása a Most-Híd tevékenysége volt. A jelek szerint a minden mindegy alapú politizálás folytatódik a Most-Hídnál: egyre lejjebb csúszik náluk a léc, mint annak idején Vladimír Mečiarnál. Most már egy olyan volt maticás elem is megjelenik a választási listájukon, aki annak idején aláírta a „Na Slovensku po Slovensky – bez výminky!” nevű kezdeményezést is. Erre fognak szavazni a szlovákiai magyar választók, s ennek a martini úrnak komoly esélye van arra, hogy a karikázásnak és magyar szavazatoknak köszönhetően bejusson majd a parlamentbe.

 Tegyük meg most egy pillanatig, hogy nem az egyébként fontos politikai játékok és kommunikációs trükkök oldaláról közelítjük meg a kérdést. A politikai szándékot talán mégiscsak a két legfontosabb politikai testület, az MKP Országos Tanácsa és a Most-Híd Országos Tanácsának döntései körvonalazhatják legjobban. Tegyük félre a személyes véleményeket és előítéleteket is, nézzük a tényeket.

A Most-Híd Országos Tanácsa mindjárt a folyamat elején, tárgyalás és a választók véleményének megkérdezése nélkül úgy döntött, hogy egyedül indul a jövő évi választásokon. Az együttműködésből két pártot zárt ki – indoklásuk szerint azok nacionalizmusa miatt –, a Szlovák Nemzeti Pártot és a Magyar Koalíció Pártját. Az általános értetlenséget látva azonban visszakoztak, és később felajánlották az MKP-nak, hogy bizonyos tagjai indulhatnak a listájukon. Ez politikailag az alábbit jelentette: nem akarnak egyenrangú partnerséget, hanem felkínálják MKP-s volt kollégáiknak, hogy azok

1. önként adják fel politikai szuverenitásukat, hiszen a hidas listáról a Most-Híd elnöke bármikor leveheti őket,

2. önként adják fel az MKP programját, mert a hidas listára csak egyénenként mehetnek fel, s láthattuk, hogy az OKS-eseket sem engedték hozzá semmilyen érdemi politikai munkához, azok de facto csak magánszemélyekként, elszigetelt képviselőkként tevékenykedhettek,

3. anyagilag is tegye tönkre magát az MKP, mert az OKS sem kapott a bizonyíthatóan általuk hozott szavazatok után egy centet sem.

Csak megkérdem, vajon a Most-Híd mit válaszolt volna, mondjuk az SaS-nek vagy az SDKÚ-nak, ha ilyen ajánlatot kap az együttműködésre.

Nézzük, mit tett az MKP. Első körben kifejezte meglepődését a Most-Híd elhamarkodott döntése miatt, azt tudomásul vette, ám megkérdezte az emberek véleményét is. Én magam is ezt tettem személyesen, s nemcsak az MKP tagjainak véleményét, de minden polgár véleményét kérdeztem, pártszimpátiát félretéve. A kép nagyon vegyes volt: sokan kategorikusan elutasítottak mindenféle együttműködést, mások azonban azt mondták, nem akarnak választani a két párt között, van még idő, elvárják, hogy kíséreljünk meg még egy körben megegyezni.

Ezt a véleményt tolmácsolta az MKP járási vezetőinek egy része is. Az MKP erre a következőt tette. Országos Tanácsa többségi szavazással (tehát nem mindenki értett egyet ezzel a döntéssel, de mindenki elfogadta a többségi nézetet) kinyilvánította, hogy kész tárgyalni az egyenrangú partnerség elvei alapján a választási együttműködésről – azért, hogy egyetlen magyar szavazat se vesszen el. (Ez a döntés persze még a Most-Híd maticásodása előtt született meg.) Az is kezdett körvonalazódni, hogy az MKP a tárgyalásokon kész meghatározni azokat a programelemeket, amelyek egy ilyen együttműködést lehetővé tesznek. Az MKP számára végig nagyon fontos volt annak elkerülése, nehogy demoralizálja saját törzsválasztóit vagy a szlovákiai magyar közösséget. A négy pontos javaslat (amely a folyamat leállása miatt végül nem kapott hivatalos formát) a következő lett volna: a szlovákiai magyar közösség érdekeinek képviselete, a dél-szlovákiai szülőföld problémáinak megoldása, határozott küzdelem a korrupció ellen és nem a milliomosok, hanem a nehéz gazdasági-szociális helyzetben élő polgárok érdekeinek képviselete. Tárgyalásra nem került sor, a Most-Híd lezárta a folyamatot.

Ezek a tények, a többi trükközés. Mindenki véleményt tud alkotni arról, ki játszott tisztességesebb játékot.

Említettem fent, akkor tudunk csak véleményalkotásban előbbre jutni, ha egy pillanatra félretesszük személyes véleményünket és főleg előítéleteinket. Nézzük meg most magunkat egy picit felülnézetből, próbáljuk meg bemérni, mi vár ránk.

Az, gondolom, teljesen egyértelmű, hogy mind a két párt elsősorban a magyar szavazók támogatásáért fog küzdeni. Tavaly a két párt reális választásokon kapott együtt 12,5 százaléknyi szavazatot. Ebben az OKS által szerzett támogatás is benne volt  és a Most-Híd szlovák szimpatizánsainak támogatása is (amely szimpatizánsok tömege azóta megcsappant). Marad – mondjuk – 11 százaléknyi potencionális merítés. Ezzel kellene március 10-én okosan gazdálkodni úgy, hogy minden párt számára érvényes az 5 százaléknyi bejutási küszöb.

Már most elmondható tehát: a tavalyi állapotokhoz képest is csökkent annak esélye, hogy mind a két párt bejut a parlamentbe, ugyanakkor nőtt annak esélye, hogy mind a kettő kívül marad. A legnagyobb esélye természetesen még mindig annak van, hogy ismét csak az egyik párt jut be a parlamentbe.

Nos, azt hiszem, most érkeztünk meg az igazi politikai téthez: Bugár Béla azt is lenyilatkozta, hogy az MKP-val az a baj, hogy etnikai magyar pártként akar bejutni a parlamentbe. Több hidas vezető nyilatkozata arra utal, hogy a hidasok utálják az MKP-t, amely múltjukra és a volt közös értékektől való eltávolodásukra emlékezteti őket.

Most erősnek érzik magukat, lehetőséget látnak az MKP – és vele a szlovákiai magyar nemzeti alapú politizálás – végleges eltörlésére. Nem kell ehhez Slota meg Fico, elég a rossz lelkiismeret meg az olthatatlan személyes sértődöttség (meg némely maticás Hrnčiarok támogatása).

Ám ők maguk nem tudják ezt megtenni, ezt csak a szlovákiai magyar választók tudják megtenni. Erről fognak szólni az elkövetkezendő három hónap küzdelmei – a többi csak a körítés lesz.

Az MKP-nak tavaly 16 ezer szavazat hiányzott a bejutáshoz. Jövő márciusban talán öt szavazat fog dönteni.

Szerző: Csáky Pál  2011.11.10. 17:56