20110820644.jpgÜltünk a strasbourgi parlament kényelmes székeiben a kisebbségi intergroup ülésén és a törékeny, idős asszony szavait hallgattuk, aki tolószékben ült a pulpituson, és olyan hévvel beszélt a kisebbségi nyelvhasználatról, hogy a mikrofon szinte begerjedt tőle. A finnországi svéd hölgy, Tove-Skutnabb-Kangas az egyik legelismertebb kisebbségi szakértő, s szakmai tudása mellett arról is ismert, hogy nagyon szókimondó.

Nemzetközi felmérésekkel igazolja, hogy minden gyerekkel akkor teszik a legjobbat a szülei, ha anyanyelvű iskolába adják. Az első 8-9 évnyi tanulás során elengedhetetlen, hogy a gyerek fő tanulási nyelve az anyanyelv legyen, amelyen át megszerzi a tudást.

Kanadai tudósok felméréseit mutatja, amelyek arról tanúskodnak, hogy az idegen nyelvű iskolába beíratott gyerekek 9 évnyi tanulás után az ötödikesek szintjén teljesítettek csupán. Beszél arról, mennyire fontos, hogy a nevünket az eredeti, anyanyelvi formában használjuk. „Aki ezt nem teszi meg, önmaga követ el merényletet maga ellen, hiszen a név az identitás alapja, amelyhez minden körülmények között ragaszkodnunk kell” – mondja hittel.

Majd bekeményít: most egész Európa a terrorizmustól retteg. „Mondjuk a kormányoknak évek óta, hogy oda kell figyelni a különböző közösségek igényeire. A nyelvi, kulturális identitás nem megfelelő kezelése frusztrációhoz vezet, s ez szélsőséges esetekben erőszakba is torkollhat. A bevándorlók második és harmadik generációinak beilleszkedési problémái ebből a mellőzöttségi érzésből fakadnak. Nem a többségi nemzethez kell őket asszimilálni, mert az nem fog menni. Az erőszakos betagosítás csak a frusztrációt növeli bennük. Integrálni kellene őket, ami nem erőszakolt modellek alkalmazását, hanem pozitív megközelítéseket alkalmaz. S ha azt mondom, oda kell figyelni a bevándorlók igényeire, százszor inkább oda kell figyelni az őshonos kisebbségek jogainak kiteljesítésére. Ők is Európa alkotóelemei, itt szocializálódtak, és a kulturális sokszínűség részei. A nyelvüket, kultúrájukat nem csak védeni, hanem fejleszteni is kell.”

Majd hirtelen fordulattal a vonatkozó ENSZ-konvenciót idézi, amelyben tényleg az szerepel, hogy genocídium lehet fizikai, de lehet szellemi is. S aki hatalmi tiltással nem engedélyezi mások kultúrájának, nyelvének használatát és fejlődését, az szellemi genocídiumot követ el vele szemben. S hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavának, megmutatott egy dokumentumot, amelyet a helsinki egyetem jogászaival dolgoztak ki, s amellyel nemzetközi bírósághoz akarnak fordulni konkrét nyelvi jogsértések miatt.

Nézem a megtört, idős hölgyet, csodálom a benne áramló energiákat és hazagondolok. És szeretném, nagyon szeretném őt bevinni minden meghasonlott felvidéki magyar otthonába néhány órára.

(Megjelent a Szabad Újságban)

Szerző: Csáky Pál  2016.06.20. 11:11