A mindennapok forgatagában mintha kissé elsikkadt volna az elmúlt hónapokban egy nagyon fontos évforduló. Felemás módon ugyan megemlékeztünk az ún. bársonyos forradalom negyedszázados évfordulójáról, de fontos, hogy néhány szót ejtsünk ennek egy kiemelkedő következményéről: a szabad sajtó megszületéséről is.
Ma már elképzelni sem tudjuk, milyen szürke, fád volt az egypárti diktatúra sajtója, amelynek egyik legfontosabb feladata az volt, hogy megölje a lelkeket, kipusztítsa az emberekből a kezdeményezést és az önálló gondolkodást. A diktatúra sajtója mindent egy célnak rendelt alá: biztosítania kellett a kommunista párt hegemóniáját és elmagyarázni a népnek, miért jó az nekik, ami éppen történik.
A viszonyokat illetően van egy kedves anekdotám. Berija Sztálin egyik legelkötelezettebb híve volt, a felesége pedig egy olvasott, viszonylag művelt asszony, aki rendszeresen olvasta a Pravdát, de néha utána is járt a dolgoknak. Egyszer azt olvasta, hogy a lakásukhoz közeli téren felépült egy új felhőkarcoló. Elment megnézni, s megdöbbenten tapasztalta, hogy a beharangozott felhőkarcolónak híre-hava sincs. Elpanaszolta ezt a férjének, aki az egyik adandó alkalommal továbbmondta ezt Sztálin elvtársnak. 

- Sztálin elvtárs, ez már tűrhetetlen, amit a Pravda művel - mondja Berija. - Azt írják, hogy a lakásunkhoz közeli téren felépült agy új felhőkarcoló. A feleségem elment megnézni, és képzeld, híre-hamva sincs a felhőkarcolónak. Ezek hazudnak, Sztálin elvtárs!

Sztálin beleszív a pipájába és azt mondja:
- Csalódtam benned, Berija elvtárs. Hogy akarsz te egy ilyen hatalmas birodalmat vezetni, mint a mi Szovjetuniónk, amikor nem tudsz parancsolni a feleségednek sem? Ez a szerencsétlen asszony össze-vissza mászkál mindenféle tereken, utána meg rémhíreket költ - ahelyett, hogy ülne otthon szépen a fenekén, és olvasná a Pravdát!

Ez a filozófia változott meg 1989 végén. A szlovákiai magyar térfélen is új lapok jöttek létre - köztük olyan profilúak is, amelyek működés addig elképzelhetetlen volt. Ilyen például a Remény című katolikus hetilap, amely valóban komoly űrt tölt be. Néhány lap, például a Szabad Újság is egy azelőtt is létezett újság (Szabad Földműves) transzformációjának eredménye. Profilt és pozíciót váltott az egyetlen napilap, az Új Szó is.

Hosszú és gyakran bonyolult az az út, amely a szlovákiai magyar lapok mögött van. Van közülük olyan, amely csak meg akar maradni a piacon, de van olyan is, amely valóban közösségi érdekeket próbál szolgálni. Van, amelyik inkább rombolja a közösségi tudatot, s van olyan is, amely építeni szeretné. Egy nemzettöredék esetében az utóbbi a tiszteltre méltó: egészséges közösségi tudat nélkül ugyanis a kisebbségi nemzeti közösség nagyon gyorsan széthullik.

Huszonöt év után is: tisztelet a tisztességes zsurnalisztikának, kalapemelés a tisztességes újságírók és szerkesztők előtt!